_____Szijártó János______

A magyar sajtó napját 1990 óta, minden év március 15-én ünneplik hazánkban. 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Ekkor hirdették ki a polgári sajtószabadságot. Nos, 170 év múltán is megünnepelték hazánkban a sajtó napját, csak azt nem tudni, hogy annak idején Petőfiék erre gondoltak-e? Vajon megfordult-e a fejükben, hogy az általuk oly fontosnak ítélt szabad sajtó 170 évvel később valami egészen más szerepet tölt be? Ma inkább a lenini elképzelés érvényesül, hiszen agitál, szervez és bármelyik politikai oldalhoz is kötődik, semmiképpen nem szabad. Sőt, pár „kolléga” szakmai munkásságát látva, még a sajtó kifejezést sem használnám.

„Bunkó vagyok, talpas a tenyerem, a tálból a szendvicset előre kieszem, bunkó vagyok, de jól áll nekem, hangosan röhögök, kivörösödik a fejem!” - énekli Laár András egyik igazán szórakoztató produkciójában. És valóban jól rátapintott, nap, mint nap találkozunk a bunkóság különböző megnyilvánulásaival, annak ezernyi árnyalatával. Elég, ha az utakon történő viselkedést, a parkolást, a vásárlást, a közösségi terek, helyek "élményeit" számba vesszük. Tény, hogy a bunkó nem stresszel, nincsenek önértékelési problémái, a másokhoz való kapcsolatai sem okoznak gondot, hiszen ezen nem is gondolkodik. Lazán beledobja és ott is hagyja a taknyos zsebkendőt a bevásárló kocsiban, az utána jövőknek.

Mert bunkónak lenni jó!

Lehet vitatkozni azon, hogy 23-án az uniós zászlóval vonulászó (ellen)tüntetők, a vérmes kormánypárti nyugdíjasok és az őket provokáló újságírók mennyiben felelősek az Orbán-beszéd utáni atrocitásért.
Tény, hogy a széthúzás ismét testet öltött, pedig csak magunkra számíthatunk a világban. Ezt az 1956-ban elhangzott rádiós segélykérést fogadó közöny is igazolja: „Világ népei hallgassatok meg! Segítsetek! Ne tanáccsal, ne szavakkal, hanem tettel! Ne feledjétek, hogy a szovjet barbár támadását nem lehet feltartóztatni, a következő áldozatok ti lesztek! Segítsetek! S.O.S. Világ népei, az igazság és szabadság nevében segítsetek! A hajónk süllyed, a lángok kihunynak, óráról órára sötétebbek lesznek az árnyak Magyarország felett. Halljátok meg kiáltásunkat! Nyújtsatok testvéri kezet! Mentsetek meg, segítség! Segítség!”
Nem jött segítség 1956-ban, láthattuk, csak magunkra számíthatunk. Ez ma sincs másként.

Lassan kihal az a generáció, akik még azt költötték el, amit maguk előteremtettek. Megtermelt javaikból éltek, sőt még spórolni is tudtak a nagyobb beruházásokra. Ebből kaptak a gyerekek, unokák, és még a temetésükre is gondoltak, arra is tettek félre. Akik közülük már távoztak ebből a világból, többnyire nem adósságot hagytak örökül. Csakhogy ez a generáció már „kifutó széria”. Mert a ma embere, elődeivel ellentétben, azt költi, ami nincs. Amit nem
termelt meg, nem teremtett elő. De tudjuk, ahol a lehetőségek mérlegelése nélkül csak az igények kielégítésére helyezték a hangsúlyt, ott bizonyosan keserű az ébredés.
Előbb-utóbb kopogtatnak az ajtón, de az nem a nagyi lesz kiskosárral.

Átitatja mindennapjainkat az erőszak, legyen szó köztörvényes bűnözésről, vagy éppen terrorizmusról. Vannak médiumok, akik szinte ebből élnek. Minél szörnyűbb, annál jobb alapon. És amikor történik valami megrázó, tragikus, felháborító, itthon, vagy bárhol a világban jönnek a „súlyos” következmények. A vezető politikusok nyilatkozatot adnak ki, s elítélik a cselekményt. Sőt, sokan elhatárolódnak attól, annak minden formájától. Mások azonnali szankciókat sürgetnek. Aztán újra nyilatkoznak, együttműködésre szólítanak fel valami ellen, vagy valamiért. Majd jön a következő csapás, újabb és újabb egyéni, vagy csoportos tragédiák sora. Mivel a szavak visszatartó ereje lejárt.

Na, hümmm...

Érdekes, számomra újdonságként ható dolgokkal ismertetett meg a napokban az MKB biztosító. Soha nem gondoltam például azt, hogy egy biztosítás esetében én, mint állampolgár "ajánlattevő" vagyok, amit a biztosító mérlegelés után elfogad. Vagy nem. Én naiv eddig abban tudatban éltem, hogy a biztosító létérdeke a biztosítás, vagyis az onnan származó pénz, abból tud működni, abból tartja fenn magát. Én most megtudtam, hogy ez nem így van.

Történt ugyanis, hogy CASCO-t szerettem volna kötni, amit a mai bit-alapú világban természetesen online módon, az MKB biztosító felületén hajtottam végre. A biztonság kedvéért azért felhívtam a központi számot, ahol egy hölgy adott felvilágosítást a webes űrlap kitöltése kapcsán. El is készült a casco-s beadvány, az egér mutatójával elégedetten kattintottam a befejezést, bocsánat az elküldést jelentő gombra. Majd vártam a válaszra. Napok teltek el, nem jött semmi, aztán egyszer egy férfi keres mobilon, hogy jönne megnézni az autómat a biztosításhoz. Megegyeztünk az időpontban. Aztán a találkozó előtti este azzal hívott fel, hogy mégsem jön, mert "törölték a biztosítást": Mit csináltak, kérdeztem értetlenkedve, de valóban nem értettem, sőt tulajdonképpen fel sem fogtam ezt a mondatot. Hát... mert nem történt meg az autó szemléje határidőn belül, válaszolta a férfi, én meg azt kérdeztem, hogy ebben nekem milyen szerepem van? Talán én tervezem az útjait? Na mindegy, gondoltam, majd a biztosítóval csak meg tudok egyezni, ha már egyszer nem bírták megszervezni azt a nyomorult kockázatelbírálói szemlét.

November 4-én meg is kaptam a fenti írást, amiben közlik velem a tényt, hogy elutasították az én "biztosítási ajánlatomat". Ezek fogalomzavarban vannak, gondoltam, és már nyúltam is a telefon után. Egyébiránt egy elnézéskérést is jó néven vettem volna, ha már ők hibáztak. Na, de ebben is naiv voltam.

Egy hölgy hallgat meg türelmesen, majd közli, hogy sajnos nem áll módjukban a szóban forgó biztosítást helyreállítani, adjak be egy új "ajánlatot". Miről beszél ez az ember? Milyen ajánlatot adjak be? Vagy arra gondol, amit a legördülő menüből ki lehet választani? Az nem ajánlat, hanem szerződés! Itt komoly fogalomzavarban szenvednek. Mondom, hogy hölgyem, önök hibáztak, nem én. Én csak szerettem volna biztosítást kötni, ha úgy tetszik vásárolni, amit maguk nem voltak képesek megszervezni, teljesíteni. Akkor miért engem büntetnek ezzel a procedúrával? Mert egy külső céget bíztunk meg ezzel, és nem végezték el - válaszol, de nem nyugtat meg, sőt még jobban felbosszant, hiszen még mindig nem fordult meg a fejében az, hogy ők hibáztak. Szervezési hiba miatt kidobtak az ablakon egy biztosítást (amiből élnek), de feltételezem, hogy nem én vagyok az első, aki így járt. Nem tudom, hogy a cég vezérigazgatója tudja-e azt, hogy így csökkentik a bevételt a kollégák, de azt igen, hogy ilyen hozzáállással, mentalitással sok munkahelyről azonnal röppenne pár ember. Gondoljunk csak bele, ha a húsos pultnál azt kiabálná a hentes, hogy nem szolgál ki minket, mert a szomszédja nem nyírta le a füvet, vagy az orvos azért nem vizsgálná meg a beteget, mert az asszisztense otthon felejtette a szemüvegét.

A másik, maga az "ajánlat" kifejezés. Úgy tűnik, mintha nekünk kellene kuncsorogni azért, hogy a "tiszteletreméltó" biztosító szóba álljon velünk. Belőlünk élnek, abból, hogy kevesebb a káresemény, mint amennyi befolyik a díjakból. Ezért úgy gondolom, hogy minimum tiszteletet kellene tanúsítaniuk minden egyes ügyféllel, vagy potenciális ügyféllel szemben, akinek a pénztárcájára pályáznak.

Még szerencse, hogy van olyan biztosító, ahol jók a tapasztalataim. Már egyeztettem is velük. Ide, az MKB felé csupán egyetlen ajánlatom lenne. De az nem szalonképes.

Maradok tisztelettel,

Szijártó János

Szijártó János - Mostanság gyakran látok egy külső fotót a tapolcai kórházról, a facebookos megosztásokon amolyan "előképként", a megyei napilap (veol) tudósításaihoz. Íme:

A kép már első ránézésre ismerős volt, de mivel ilyet bárki készíthet bármikor, nem foglalkoztam vele. Aztán ismét egy kórházi téma, megint ez a kép, aztán újra, és újra. Nosza, gondoltam megnézem már a képeimet. És mit ad Isten, egészen véletlenül 10 másodperc alatt ráakadtam a saját felvételemre és a tudósításra is. Amit még én írtam a megyei lap munkatársaként 2014. februárjában, még a jelenlegi főszerkesztő asszony felbukkanása előtt.

Íme

Aztán ugye jött az úthenger és engem, több társammal együtt kirúgott az új főnök (erről itt ), aki természetesen egy rendkívül felkészült és nagy tudású újságíró, (fő)szerkesztő hírében áll a mai napig is. Éppen ezért nem is értem, hogy miért van szükségük az én átlagos kis képemre, miért nem készít valaki már egy sajátot, hogy ne legyenek már ennyire szegények. Miért az én fotómhoz ragaszkodnak, hiszen annyira nem is jó kép, inkább átlagos, egyszer elment, de többször talán nem. Ehhez képest ahányszor írtak "veolék" valamit a tapolcai kórházról, mindig ezt a képet használták. Miért, kérdezem az illetékest? Ennyire szegények, hogy egy elbocsátott újságíró fotóját használják? Hát ezért a sok értekezlet, vagyis bocsánat "workshop", hogy még ezt sem tudják megoldani? Mindenesetre megmutatom most az eredetit is, ha már ennyire tetszik nekik. Itt látható a kép. Na meg ezzel együtt sok más is...

1412... Telefonos ügyfélszolgáltatásunk éjjel-nappal várja hívásod! - hirdeti harsányan tegező módban a szolgáltató, akinek ezúttal is, mint minden hónapban, szerettem volna bediktálni a gázóraállást.

Az első körben, mint az elmúlt három hónapban mindegyik alkalommal, elkeveredtem a telefonos billentyűnyomogatásban, így néhány perc múlva le is tettem a kagylót és újra tárcsáztam. A várakozási idő több, mint két perc, mondta a gépnő a vonal másik felén. Ennek ellenére bátran vágtam bele a projektbe, hiszen a gázóra állását mindenképpen szerettem volna bejelenteni. Én naiv. Eljutottam oda, ahol munkatársuk jelentkezésére kellett várnom. Nem tudom hányszor hangzott el a bűvös mondat, miszerint "munkatársunk jelentkezéséig, szíves türelmét kérjük", de egy idő után kezdtem elbizonytalanodni, hogy jó számot hívtam-e. Az első negyedóra után az interneten is ellenőriztem a számot, igen, ez az, a 1412. Jó, várok.

Közben lebonyolítok egy másik telefont (mobilon), míg a vezetékes muzsikál, és folyamatosan szíves türelmemet kéri. A második negyedóra után én is átmegyek tegező módba. A harmadik negyedóra megkezdésekor úgy döntök, hogy már csak azért is beszélek velük. Van időm, nem sietek sehova, bár lenne azért teendőm.

Sajnos ez az időblokk is szépen letelt. Kezdtem tanácstalanná válni. Ekkor arra vetemedtem, hogy a neten átböngésztem az ügyfélszolgálati szám menütérképét. Nem lettem okosabb. Közel egy óra várakozás urán feladom. Leteszem a kagylót, majd újra hívom, Határozottan lassan nyomkodom: 1...4...1...2. Gépnő megint a 9-es gombot kéri a személyre szabott ügyintézés okán, majd a telefonszámomat a körzetszámmal együtt, a 06-os előhívó nélkül. Főmenü. Újra a telefonszámom kell neki. Megvan. Jöhet az 5 számjegyű ügyféljelszó. Egészen mást mond, mint az a menütérképen látható. "Biztonsági kapcsolattartó mobil, email, ügyféljelszó, hozzáférési jelszó", de semmi energia. Ekkorra már az én energiám és türelmem is elfogyott. Még az interneten próbálkoztam, de a kérdések között, a Földgáz opciónál is a modemekről, meg a telefonos lehetőségekről adott ki számomra teljességgel haszontalan információkat.

Utolsó lehetőségként elkerestem a számlát. A hátoldalon, az "apró betűs részben" találtam egy másik telefonszámot (06 1 265-9239), ahol végre emberi hang szólalt meg az automata után. Sikerült a produkció, az egyébként rendkívül udvarias (nyugtató hatású) kezelő segítségével a gázóraállást sikerült bediktálnom. Ehhez "mindössze" másfél órára volt szükség, hála a korszerű, digitális rendszer "olajozott" működésének.

A Hegymagason civilek által finanszírozott, szorgalmazott és kihelyezett hagyományokat és magyar értékeket őrző rovásírás helyiségtáblákat a helyi választási eredmények kihirdetése után 12 órán belül ellopták.

Erről Sallee Barbara tájékoztatott hétfőn este. Mint elmondta, országosan e táblák kihelyeztetésével foglalkozó szervezetek visszajelezték, hogy ez Magyarországon egyedüli eset, Csíkszeredán észleltek még ilyet. A táblák elhelyezésének engedélyezése nem községi, önkormányzati hatáskör, hanem a Magyar Közút Nonprofit Zrt. feladata. A Magyar Közút automatikusan adja meg az engedélyeket egy megállapodás alapján, amit felettes szervük, a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK) és "a korszerű rováshasználattal, illetve a szabványosítással" foglalkozó Rovás Alapítvány kötött, akiken keresztül az adományozók beszerezték a táblát.

Soha nem feledhetjük az ARADON kivégzett tábornokainkat:

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

Soha nem látott színvonaltalanságba süllyedt a valaha szebb időket látott Veszprém megyei napilap, a májusban kinevezett főszerkesztőnő ténykedése folytán. Íme néhány "gyöngyszem" a közelmúltból:

"A devecseri Konkoly József információnk szerint az egyetlen azok közül, akik pénzt is láttak jogi követelésükből. A többiek várakoznak az ítéletekre, mások kivárnak, hogy mi lesz az iszapper vége, melyben a tárgyalás tovább folytatódik."

"Amikor az alsó szintre befolyt a vörösiszap, az emeleten laktak egészen addig, míg az új otthonuk el nem készült. Azt is nagy gonddal vették birtokukba, szép belső tereket és kertet építettek szintén kétkezi munkával."

"A katasztrófát követő hetekben súlyos rémhírek terjengtek az egész országban, amelyek szerint nem lehet élni ebben a térségben - foglalta össze Toldi Tamás az emberek akkori gondolatvilágát."

"A strandok sokszor kiürültek, az éttermek, kávézók, cukrászdák viszont a szokásosnál gyakrabban teltek meg idén nyáron Balatonfüreden."

"Úgy tudjuk, kishíján leszakadt a keze annak a férfinak, akinek a kezét munka közben egy targonca roncsolta, Várpalotán, szombaton, egy zöldséges telephelyen. Mentőhelikopter vitte kórházba."

"A jó időben vidám szüreti felvonulással és népművészeti vásárral köszöntötte az őszt a település. A falu lakossága hónapokon át készült a hagyományos ünnepre, és ahogy tervezték, sikerrel meghosszabbították azzal a szezont."

" A fejlesztéshez, a beruházásokhoz a tulajdonosok biztosították a feltételeket, ezért a társaság azóta töretlenül fejlődik... A portfóliót letisztították, ma szinte kizárólag komplett szerelőrendszereket gyártanak, ezeket is elsősorban multinacionális autóalkatrész-gyártóknak. Perlaky István a Naplónak elmondta, az újonnan épült 800 négyzetméteres csarnokban komplett szerelősorokat szerelnek össze."

"A nemzeti művelődés kifejtése, ápolása, terjesztése és a társas élet emelése - a kezdetektől a mai napig ez a célja a Pápai Jókai Körnek, amely csütörtökön ünnepelte újjáalakulásának 30. évfordulóját."

"A Bányászati Múzeumban szombaton családi napot tartottak, amelynek témája az iharkúti leletek és a dinoszauruszok köré épült."

"A város egyik legintenzívebb kapcsolata új állomásához érkezett, negyven éve történt a baráti kapcsolatfelvétel aláírása..."

"Jelentős költségcsökkentést érhet el a város néhány energetikai beruházás folyamatban levő, illetve lezárult megvalósításával."

Az őszi időszakban megváltoznak a közlekedést befolyásoló körülmények, számos baleset előzménye, hogy a gépjárművezetők nem a megváltozott időjárási-, látási- és útviszonyoknak megfelelően vezetnek. Egyik nap szinte augusztust idéző nyár van, másnap meg szürke, esős, novemberre emlékeztető ősz. Nehéz alkalmazkodni, de mindenkinek szükségszerű.

- A "Látni és látszani" elv talán az egyik legfontosabb, amiről a közlekedők soha nem feledkezhetnek meg. A rövidülő nappalok, az egyre gyakrabban előforduló köd,  a kivilágítatlan kerékpárosok a nyárhoz viszonyítva új veszélyeket rejtenek az autósok, motorosok, kerékpárosok számára. Lassabban, körültekintőbben kell vezetni. Az is igaz, hogy az észlelhetőség hiányosságai első sorban a gyalogosok és kerékpárosok részére jelentenek többletkockázatot, de a felelősség az a közlekedők összességére is érvényes. A hibátlanul működő világítás mellett a gumik állapota is figyelmet érdemel. Csúszóssá válhat az út, lassan az éjszakai, reggeli fagyokra is fel kell készülnünk. Ez pedig a jó gumikkal kezdődik. Jellemző őszi probléma a mezőgazdasági gépek sárfelhordása, ami komoly gondokat okozhat termőföldek, gyümölcsösök és szőlőültetvények környezetében, ha nem számol vele az autós, motoros. Sajnos tény, hogy ősszel sok baleset abból adódik, hogy a hirtelen megváltozott körülményekhez nem alkalmazkodott kellőképpen a közlekedő. A megváltozott viszonyokra fel kell készíteni a járműveket, de az őszi időszak más vezetői magatartásra is szükség van.
Az iskolák közelében természetesen sokkal több gyerek látható a járdákon, gyalogátkelőhelyeken, utakon. Óvatosan kell megközelíteni a zebrát, és eleve alacsonyabb sebességgel kell haladni, ha gyerekeket észlel a vezető. Arra is készülni kell, ha esetleg figyelmetlenül lép az útra közülük valaki.

A gépkocsiknál lényeges az akkumulátor, a gumiabroncsok, a világítás és a fékrendszer ellenőrzése, de a jól működő ablaktörlő, az ablakmosó folyadék, a jégkaparó és a jégoldó spray is fontos kellék lehet. A rövidülő nappalok, a kedvezőtlenebbé váló látási és útviszonyok gyakran lassabb haladást tesznek lehetővé, így eleve hosszabb menetidővel kell számolnunk. Lakott területen kívüli utakon, vagy közvilágítás nélküli szakaszokon sajátos problémát jelentenek a gyalogosok és a kivilágítatlanul közlekedő kerékpárosok.

Bevégeztetett. A lapáttal még lesimítottam a kis sírhant tetejét, és egy követ tettem rá. Az udvar sarkában álltam, a kutyaház mellett, és csak bámultam magam elé. A kis udvarban, ahol Brúnó, a hűséges fekete puli több, mint tizenöt évet szolgált, nyomasztó csend áradt szét. Fülledt, augusztusi reggel volt, senki nem nyírta a füvet, nem fűrészelt, nem kalapált, még madarak sem csiripeltek, levél se rezdült. Megizzadtam, de nem csak ezért törölgettem az arcom, a szemem. Megpihent az öreg, vak és majdnem süket pulink. A családtag. Talán már jobb is neki, de a búcsú iszonyúan nehéz, a feltétel nélküli szeretet, a hűség mintaképétől. Valaki elment, aki engem jobban szeretett, mint saját magát. Ugyanakkor egy korszak is lezárult életemben, gondoltam akkor, illetve feleségem is ezt mondta, de néhány héten belül kiderült, hogy ez nem csak egy szlogen, hanem a dermesztő valóság.

1999-ben hoztuk a játékos, pár hónapos kutyust kollégámtól, akkori rovatvezetőmtől, Bartuc Gabitól Veszprémből. Az udvaron szaladgáló kiskutyák között ő volt a legnagyobb, legerősebb, Gabiék csak "Daginak" szólították. Hamar kiválasztottuk és szállítottuk át későbbi otthonába, Tapolcára a "birkózó bajnokot".

Ebben az évben, több évi "külsőzés" után, vett fel Kovácsi Miklós főszerkesztő a Naplóhoz. Vállalkozói szerződéssel, de a szerkesztőség  teljes jogú újságírójaként a gazdasági rovatban kaptam fix feladatot, területet.

Itthon gyors kerítésépítésbe kellett kezdenünk, mivel a kutyus elég harcias természetű volt, már csöppnyi korában is. A családot imádta, de a többieket, különösen a macskákat, ki nem állhatta. Néhány szökése volt, de csak a hátsóudvarból előre, a bejárati ajtóhoz ügetett, gondolván, ott kell vigyázni a házra, nem hátul. A labda - mint sok más ebnek - különösen kedvelt játékszere volt, de boldogság töltötte el minden jó szó hallatán, vagy ha éppenséggel csontot kapott.

Bátor kutya volt, nem félt semmitől, senkitől, kizárólag az állatorvostól. Még kölyök korában megakadt egy kisebb csont a szájában, és az akkori rossz élményt soha nem felejtette el. Az állatorvos, dr. Andrónyi Tibor gyorsan, szakszerűen eltávolította a felső fogsora közé kellemetlenül beékelődő csontot, de az emlék megmaradt. Később más állatorvostól is tartott - a külső szemlélőnek harciasnak tűnő kutya -, amikor például a veszettség elleni oltást kapta, mindig trükközni kellett. Dr. Ásványi Tamással úgy oldottuk meg a problémát, hogy nekinyomtam egy pillanatra a kapunak Brúnót, a doki pedig villámgyorsan beadta neki a szurit a másik oldalról a kerítéslécek között. Működött a dolog, bár ilyenkor egy napig durci volt a mi kis Brúnónk. Két alkalommal mentettük meg az életét, egyszer egy bélelzáródása volt, másik alkalommal pedig a bundája nőtt össze úgy egy helyen, hogy alatta komoly fertőzés indult meg. De mindegyik esetben jól végződött a dolog.

Aztán pár éve, az egyik ősszel figyeltem fel arra, hogy nem lát. Óvatosan lépkedett, már nem rohant a labda után, és szegény néha nekiment egy-egy tereptárgynak, fának, kerítésnek. Elszorult a szívem, amikor ezzel kellett szembesülni, de tudtam, hogy a puliknál ez törvényszerű. Eleve rossz a látásuk, ami aztán vakságba torkollik. 

Nagyjából egy, másfél éve számítottam arra, hogy végleg elmegy. Már csak ült, aludt, vagy feküdt az árnyékban, igaz, étvágya mindig volt. Szóval készültem már arra, hogy itt hagyja ezt a világot, de nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz.

Eljött az a bizonyos augusztusi reggel. Felébredtem és azonnal lépésről lépésre próbáltam felidézni az álmot, amit éjjel láttam. Brúnó böködött az orrával, és állandóan úgy helyezkedett, hogy hozzám érjen. Körülöttem szaladgált, kierőszakolta a simogatást, a jó szót. Mondtam is feleségemnek - álmomban persze -, hogy ez a kutya mennyire szeret minket, ilyen nincs is. Éreztem, de talán tudtam is, hogy az álom mit jelent. Nem mertem kinézni az ablakon reggel. Megvártam, amíg egyedül maradok otthon, és kimerészkedtem az udvarra. Ott feküdt szegény hason a háza előtt. Már kihűlt, merev volt. Úgy saccoltam, időben nagyjából akkor ment el, amikor álmomban találkoztam vele. Elköszönt talán, vagy én éreztem meg, nem tudom...

Vittem az ásót, a lapátot. Amíg ástam, az járt a fejemben, hogy lezárult egy korszak. Vele temettem el életem tizenöt - többnyire szép és visszahozhatatlan - évét. És milyen sorszerű, hogy ebben az évben mondtak fel a lapnál. Brúnó születésekor lettem főállású újságíró 1999-ben, Bartuc Gabi rovatában - akitől a kutyát kaptam - és Brúnó halála után felmondtak nekem is, és Bartuc Gabinak is 2014-ben. Igen, így a kutyus tizenöt éve még markánsabb keretbe foglaltatott, mint azt gondoltam volna. De ennek (is) vége, lapozni kell. Muszáj, még ha fáj is.

Idén márciusban mutathattam be Tapolcán a Tamási Áron Művelődési Központban 10 év 120 kép című, sajtófotó kiállításomat. Azok kedvéért, akik nem látták, összeállítottam a digitális változatot, amelyet itt meg is tekinthetnek. A szerzői jogi problémák elkerülése miatt, magam játszottam fel gitáron némi háttérzenét, a mintegy tíz perces bemutatóhoz. A Tapolca-központú sajtófotó kiállítása az elmúlt tíz év történéseit villantja meg az érdeklődők számára. A tárlat egyfajta naplója - a Naplós újságírótól - ennek az évtizednek, a tapolcaiak és környékbeliek szemszögéből. 2004 januárjától 2013 decemberéig minden egyes hónapból megjelenik egy fotó.

Megjegyzem, elsősorban nem fotós, hanem újságíró vagyok, de olyan eseményeket is sikerült megörökítenem, amelyekre minden más sajtóorgánumot megelőzve érkeztem. A fotózást nem tanultam, csak megtanultam menet közben. Több, mint húsz éve, 1993 óta tevékenykedem újságíróként. A megyei napilapnál a Naplónál 1995. óta dolgoztam, megszakítás nélkül. Elsődleges munkám a szó szoros értelmében vett újságírás, de a fotózás, a szerkesztés, a tipográfiai munka is része volt a mindennapoknak akár a print, vagy az online, valamint a digitális kiadványok tekintetében. A tárlat 10 évet dolgoz fel, minden egyes hónapot egy kép erejéig felvillantva.

Húsz év után, ennyi jutott...

A szeptember 4-re összehívott értekezleten több régi kollégámmal együtt én is átvehettem a felmondásomat. Közel 20 év munka után egyik pillanatról a másikra elküld egy 3 hónapja idehelyezett botcsinálta "főszerkesztő". Két évtized - két havi végkielégítés, 50 nap felmondási idő, különösebb előzetes jelzés nélküli leépítés... ennyi járt, ennyi jutott.

1995-ben nem azért jelentkeztem a Veszprém megyei Naplóhoz, hogy tölteléket írjak, hanem azért, hogy az igazság (nagy szó, de komolyan vettem mindig) jegyében, az olvasók hiteles tájékoztatása érdekében dolgozhassak. Ez megadatott sokáig, amiért hálás vagyok a Jóistennek, és még pár embernek.  Ezért nem  fogadtam el 1998-ban Tapolcán képviselői,  al-, illetve a polgármester (jelölti) felkérést, majd később minden választás előtt ugyanígy cselekedtem, a balról, jobbról jövő ajánlatok során.
Megmaradtam egyszerű újságírónak, még akkor is, amikor többször igaztalanul bíróság elé citáltak, vagy megfenyegettek és a "cég" persze soha nem állt ki mellettem.

Az idén rendeztem tematikus kiállítást fotóimból ( http://veol.hu/kultura/sajtofotok-tiz-evrol-1610344 ), meglepően komoly érdeklődés mellett Tapolcán, és az idén kaptam a sümegi önkormányzattól ( http://veol.hu/hirek/kollegank-szijarto-janos-kituntetese-1610123 ) elismerést munkámért. Ezzel szemben az idén munkaköröm szabályos ellátása következtében ( http://veol.hu/hirek/a-112-es-segelyhivo-es-hullamai-1604544 ) a rendőrségre rángattak, és szabálysértési eljárást indítottak ellenem, cégünk persze néma maradt. Utólag látom, egyszerűbb lett volna nem megírnom, nem jeleznem az esetet az éppen dolgozó szerkesztőnek. Mert kizárólag én jöttem ki belőle rosszul. Sajnos megfeledkeztem arról, hogy itt már egy ideje, csak a "helykitöltés" volt a lényeg.

Aztán érkezett az új főszerkesztő, az ügyvezetés bunkósbotjaként. Nem beszélt velem (a többiek nevében nem nyilatkozom), hanem üzengetett. Ez elég érdekes főszerkesztői hozzáállás. Egyszer az első hetekben bejelentkeztem hozzá, de láttam, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy én mit, hol és hogyan dolgozom, mihez értek, mi a területem. Az viszont fontos volt, hogy az általam gondozott Lóerő mellékletben megjelenjen a megyei hirdetési vezető saját érdekeltségi körébe tartozó rendezvényről az előzetes háromszor egymás után. Bárki más súlyos pénzeket fizet minden milliméternyi hirdetésért. Három előzetes és két utólagos írás, majd pár hete ismét egy térképes "mocis" rendezvény előzetese - kötelezőként a Lóerőben. Kész röhej. Nem emlékszem, hogy az elmúlt húsz évben bármely korábbi hirdetési vezető így visszaélt volna a helyzetével, de most úgy tűnik jól egymásra találtak a főszerkesztővel.

Aztán idén tavasszal történt, hogy egy vállalkozó megkeresett egy ajánlattal. Arra kért, hogy mivel családtagja indulni szándékozik a helyhatósági választásokon, segítsem őket sajtó oldalról. Szóróanyagok, sajtóanyagok megírása, összeállítása, illetve a Naplóban való rendszeres megjelenés terén. Azt mondtam, hogy ezt nem tehetem meg, alkalmazott vagyok a cégnél, és egyébként sem szeretnék egyik politikai oldalhoz sem tartozni. Azt a választ kaptam, hogy nem is "hivatalosan" gondolták, hanem csak úgy "fű alatt". Zsebbe fizetnek fél éven át. Ezt természetesen azonnal elutasítottam. Aztán eltelt két hét és hirtelen egyik - ma agyon ajnározott - kolléganőm kezdett foglalkozni a témával (ami amúgy hozzám tartozott legalább tíz-tizenkét éve). Érdekesnek találtam a helyzetet és jeleztem a főszerkesztőnek, aki ebben nem talált semmi kivetnivalót, sőt azt mondta, hogy én ne menjek többé oda, kollégám pedig pedig továbbra is bőszen írogatott róluk a Naplóban.

Regényre való történetem van persze, lehet, hogy egyszer majd meg is írom. De most csak az a lényeg, hogy gépies, embertelen, az újságírót robotnak tekintő helyzet alakult ki röpke 3 hónap alatt, új főszerkesztőnk működése alatt. Nem számít, ki mihez ért, csak a hozzá való viszonyulás (megalázkodás). Kilenc régi, kipróbált, rutinos ember ment most, úgy hogy semmi előzetes infót nem kaptak erről. Egy értekezlet, ahol a jogász közli, hogy most, itt, ebben a pillanatban vége. Van öt perc a távozásra... 2014. Magyarország, Veszprém megye, Napló...

A zacskó egy rendkívül fontos kellék. A boltban például bele lehet tenni néhány terméket. Pékárut, zöldséget, gyümölcsöt, egyebet. Ami mostanság némileg bosszantó, az maga az anyag. Mármint a zacskó anyaga. Ugyanis jellemzően olyan hártyavékony mindegyik, hogy szinte alig-alig alkalmas arra, amire kitalálták. Ha a kenyeret adott esetben úgy helyezem bele a papírzacskóba, hogy véletlenül még a szélét is megfogom, hosszában reped végig. Míg a nejlonzacskónak a füle szakad le könnyedén, úgy, hogy utána csak úgy záporoznak belőle szanaszét a narancsok.

1848 gyerekektől felnőttként

Tapolca (szj) _ Megindító emlékező, ünnepi műsort láthattak csütörtökön, illetve láthatnak ma is, a tapolcai iskolás gyerekek, pedagógusaik és a meghívott vendégek a Tamási Áron Művelődési Központban.

A Tapolcai Bárdos Lajos Általános Iskola diákjai sikerrel mutatták be az 1848-49-es forradalom és szabadságharc főbb eseményeit. Azonban az iskola pedagógógusa, Vighné Varga Odett által rendezett darab nem csupán naplózása, felsorolása volt az egykori dicső történéseknek, inkább érzéseket, érzelmeket közvetített. A magyar embert még százhatvanhat év múltán mélyen megérinti az elődök hősiessége, bátor áldozatvállalása, ami a márciusban kirobbanó forradalom után egyre gyakrabban került előtérbe. A fényes lobogók, a szabadság érzésétől sugárzó márciusi arcok ellenpólusaként gondolnunk kell a csatatereken maradó halottakra, az ő családjaikra, hozzátartozóikra, a kíméletlen megtorlásra, és arra is, hogy vajon mit kapott hazánk az akkor meghozott súlyos áldozatért?  A gyerekek tolmácsolásában bemutatott előadás számos hasonló gondolatot ébresztett az értő nézőben. A vastaps megjárt a szereplőknek.

A csütörtöki és pénteki színpadi műsorok után szombaton folytatódik a forradalomra és a szabadságharcra való emlékezés. A városi ünnnepség 16 órakor kezdődik a hagyományos lovas felvonulással, majd 17 órakor koszorúzzák meg Miltényi József 48-as huszárkapitány sírját a régi temetőben. Egy órával később az Alsó-tó partján Török János honvéd alezredes és Török Antonius Florián honvéd százados emléktáblájánál koszorúznak. Innen indul a fáklyás felvonulás a Köztársaság térre a belváros érintésével. A Kossuth domborművet és a Petőfi szobrot is megkoszorúzzák a résztvevők, majd 18 óra 45-kor Sági István alpolgármester mond ünnepi beszédet. A rendezvényen fellép a Kinizsi Táncegyüttes. A szervezők tájékoztatása szerint rossz idő esetén 19 órától a Tamási Áron Művelődési Központ ad helyet a programnak.

Korszerűbb, takarékosabb

Tapolca (szj) Több, mint háromszázötven millió forintból a újulhat meg az idei évben a város teljes közvilágítása. Már a vállalkozói szerződést is aláírta az önkormányzat a közbeszerzési eljárás nyertesével, egy budapesti céggel.
Erről a fejlesztés elindítása előtt Lasztovicza Jenő, a megyei közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő és Császár László polgármester tartott sajtótájékoztatót a városházán.
Amint elhangzott, nyolcvanöt százalékos pályázati támogatással a város új, energiatakarékos lámpatestekre cseréli a most használatban lévőket. A projekt teljes költsége 351 millió 607 ezer forint, amelyhez 298 millió 866 ezer forint vissza nem térítendő pályáztati támogatást nyert Tapolca. A korszerűsítés számszerűen 1838 lámpatestet érint, ami harmincöt nátriumlámpás lámpatest fényforrásának cseréjét, valamint 745 kompakt fénycsöves, 1082 nagynyomású nátriumlámpás és tizenegy higanylámpás lámpatest LED-esre történő cseréjét tartalmazza. A kiviteli terv elkészült, lassan a munkálatok is megkezdődhetnek.
 A polgármester kiemelte, hogy az új, LED fényforrásokkal üzemelő lámpatestek magasabb komfortérzetű megvilágítást biztosítanak, a fény hatékonyabban érvényesül a megvilágítandó felületeken. A megtakarítás mértéke az előzetes számítások alapján harmincnyolc százalékot tesz ki, ami azt is jelenti, hogy néhány év alatt megtérül a mostani a befektetés. A várakozások szerint az üzemeltetés is egyszerűsödik a fejlesztéssel, és a közvilágítás egésze üzembiztosabbá válik. A teljes beruházás az őszre valósulhat meg. Lasztovicza Jenő azt hangsúlyozta, hogy országosan is fontos az energiatakarékosság, hiszen hazánk energiaszükségleteit jórészt külföldről behozott forrásokból biztosítják. Így egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit használunk fel ebből a keretből.
Tapolca a fejlesztéssel hosszú távra oldja meg a közvilágítást, hiszen modern, tartós, könnyen üzemeltethető rendszerre áll át, ami nem utolsó sorban nagyságrendekkel olcsóbban üzemeltethető mint a mostani.

Az önkormányzat közbeszerzési eljárást indított a 2014. március 1. - 2015. február 28. közötti időszakra , közvilágítási célú villamos energia beszerzésére a város közvilágítási hálózathoz. Az ajánlattételi felhívást a piacon jelen lévő valamennyi szolgáltató megkapta. Az ajánlatok elbírálása során a legkedvezőbb ajánlatot tevő budapesti vállalattal kötött szerződést Tapolca. Eszerint a korábbi árhoz képest jóval olcsóbban kapja az energiát a város, ami a fejlesztéssel együtt növeli a megtakarítást.

Koszorúzás és előadás
Badacsonytördemic (szj) – Koszorúzásal, valamint dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész előadásával zárult le a Herczeg Ferenc emlékév.
A faluházban tartott sziporkázó előadásra szép számú közönség volt kíváncsi. A rendezők a jelenlévők között régi kiadású Herczeg Ferenc könyveket sorsoltak ki, és ismét elkészíttették a néhai író kedvenc almatortáját. A Borbély pincészet borkóstolót tartott. A badacsonytördemici küldöttség járt a Farkasréti temetőben is, ahol részt vett a megemlékezésen többek közt Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, és Hirtling István színművész is. Hazaérve megkoszorúzták a volt birtokánál lévő emléktáblát, és a Herczeg Ferencről elnevezett strandon felállított szobrot is.
Többször elhangzott, hogy az író halálának 60. évfordulójával zárták az emlékévet, de továbbra is folytatják a vele kapcsolatos tárgyak, írások, keresését, felkutatását.

Állandó segítség a lovagrendtől
Sümeg (szj) – Bio gyümölcspépet kaptak a sümegi óvodások a napokban. Az Ordo Militaris Teutonicus újabb ajándékát Rátosi Ferenc polgármester, egyben a lovagrend komturja adta át az intézménynek.
A cukormentes, vitamindús élelmiszerből a Hétszínvirág csoport kicsinyei fogyasztottak elsőként.
A gyerekek közösen előadott dallal köszönték meg az ajándékot, majd óvónőjük kérésére örömmel ígérték, hogy rajzolnak a lovagrend nagymesterének, Klaus Blosnak, akit mindannyian személyesen ismernek.
A Németországban élő nagymester már többször ellátogatott hozzájuk, legutóbb karácsonyra vitt ajándékba számos kisautót, biciklit és egyéb játékokat.
Az átadási ünnepségen Rátosi Ferenc köszönetet mondott az Ordo Militaris Teutonicusnak azért, hogy évek óta támogatja Sümeg és Pápa várost valamint a térséget. Beszédében kiemelte az adományok eljuttatásában segítséget nyújtó Greif Lovagrend, Templomos Lovagrend és Szent László Rend Egyesület önzetlen munkáját. Hujber Jánosné óvodavezető a gyermekek nevében fejezte ki háláját a rendszeresen érkező élelmiszerekért, a játékokért.
Az adományból ismét részesült a Napfény segítő központ is. Farkasné Sámson Klára intézményvezetőtől megtudtuk, hogy a bentlakásos otthonban élő idősek, valamint az általuk gondozott családok hálásak a lovagrendek ajándékaiért.

Történelmi hétvége
Színes családi programok a szigligeti várban
Szigliget (szj) – A hétvégére tervezett tavaszváró rendezvénnyel megélékül az élet a Balaton várában. Erről Balassa Balázs polgármester tájékoztatta munkatársunkat.
Szombaton 13 órától családi délután, benne játszóház, kézműves foglalkozás, póni lovaglás várja az érdeklődőket, de lesznek népi játékok és tréfás családi versenyek is. 15 órakor Paprika Jancsi címmel vásári bábjáték kezdődik a helyi Básti Lajos Közösségi Házban. Másnap 13 órától huszár öltözék és fegyverzet bemutató, utána első és második világháborús öltözék és fegyver bemutató várja a vendégeket, akik a fegyvereket használat közben is megnézhetik. 15 órakor kezdődik Katonadalok címmel Sashalmi Orsi műsora a sportpályán.
- Rendezvényünk kimondottan a családoknak szól. Ahogy a kínálatból is látszik ezen a két napon a hagyományaink és a történelmünk egy-egy szeletét szeretnénk megmutatni a látogatóknak, és reméljük, hogy vendégeink aktív részesei lesznek programjainknak. Annak érdekében, hogy minél változatosabb, színesebb legyen a programkínálat, a Kézműves udvarban bárki megtekintheti a megújult Vártörténeti kiállítást, az országban egyedülálló íjakat és tartozékait, valamint a vértezeteket. Ezen a hétvégén látogatható lesz a megújult Tájház, valamint az önkormányzat által külön erre a célra vásárolt helytörténeti kiállítótér is. Akik szeretnének kimozdulni a faluból, azok számára ajánljuk a Óvárban kialakított kilátót, vagy a Réhely úton az Árpád kori templomromunkat - sorolta a lehetőségeket a szigligeti polgármester.

Sajtófotók tíz év merítéséből
Tapolca (szj) – A város és környéke mindennapjai, ünnepei, különleges, vagy éppen hétköznapi eseményei elevenednek meg Szijártó János újságíró "10 év - 120 kép" című sajtófotó kiállításárán. Az elmúlt tíz esztendő jelenik meg úgy, hogy minden hónapból egy kép szerepel az éveként is kronológiai sorrendbe rendezett összeállításban. A tárlatot Barták Péter, a Napló főszerkesztője nyitja meg március tizenhetedikén (hétfőn) 18 órakor a tapolcai Tamási Áron Művelődési Központban. Köszöntőt mond Lasztovicza Jenő országggyűlési képviselő és Császár László polgármester. A megnyitón közreműködnek a Bárdos Lajos Általános Iskola 4.z osztályos tanulói.

Ezüstminősítés rézfúvósoknak
Sümeg (szj) – Ezüst minőstést szerzett a IV. korcsoportban Marton György tenorkürtön a XI. Sistrum szombathelyi regionális zenei rézfúvós versenyen a közelmúltban. A tubás Kizmus Kornél szintén ezüst minősítést ért el ugyenezen a megmérettetésen az V. korcsoportban. Mindkettőjük felkészítő tanára Püspöki János, zongorán Csánicz Nóra működött közre.

Finom borok nagy versenye
Nemesvita (szj) – Közös borversenyt rendezett az önkormányzat és a Balaton-felvidék borvidék hegyközsége, amelyre tizenegy gazda nevezett huszonötféle borral.
A verseny két helyszínen is zajlott. A polgármesteri hivatalban a profi szakértők és a környék polgármesterei, míg a kultúrházban a termelők bíráltak. Őket Németh Iván borász segítette a döntés meghozatalában.
Hét bor arany minősítést kapott, kilenc ezüstöt, hat bronzot. .
A borverseny fődíját Eke Ferenc töppedt Zöldveltelini bora vihette haza, a polgármesterek különdíját pedig a Csali Szőlőbirtok (Csali János) 2011-es olaszrizling jégbora kapta. A közönségdíj Ingeborg Roesler Pasquay termelőnek jutott, akinek a borát Páhy Gyula készítette és nevezte be a versenyre.

Az Ordo Militaris Teutonicus adományát, HIPP bio gyümölcspépet adott át az óvodának és a Napfény gondozási központnak Rátosi Ferenc Sümeg város polgármestere és az Ordo Militaris Teutonicus magyarországi vezetője. Rátosi Ferenc a megajándékozott intézményekben mondott köszöntőjében elmondta, a 700 éves múltra visszatekintő lovagrend évek óta nagy mennyiségű adománnyal támogatja Sümeget, Pápát és a térséget. Köszönetet mondott a lovagrend nagymesterének, Klaus Blosnak, valamint a munkájukat segítő Greiff lovagrendnek, a Templomos lovagrendnek és a Szent László Rend Egyesületnek. A Hétszínvirág csoport kicsinyei fogyasztottak elsőként az italból. A gyerekek elénekelték a polgármesternek a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű dalt.

A támogatásról is szavaztak
Sümeg (szj) – Sportolók támogatásáról is döntött legutóbbi ülésén a képviselő-testület. Eszerint a Sümeg Városi Sportegyesület 5 millió, a röplabda egyesület 2 millió forint támogatást kap az idén. Az ülésen elhangzott, hogy mindkét egyesület legnagyobb támogatója a város, hiszen többek között ingyenes teremhasználattal, világítással, takarítással, utazással, pálya karbantartással segíti a sportolni vágyókat. A nem pénzben nyújtott támogatás értéke csaknem azonos a bankszámlára átutalt összegekkel. A testület tagjai kérték az egyesületek vezetőit, hogy próbálják meg saját bevételeiket növelni.

Gazdálkodás átgondoltan
Szijártó János
szijarto.janos@naplo.plt.hu
Sümeg – A képviselő-testület által elfogadott költségvetés alapján a város mintegy három milliárd forintból gazdálkodhat az idei esztendőben. Elsődleges cél természetesen Sümegen is a biztonságos működés fenntartása.
Erről Rátosi Ferenc beszélt minapi tájékoztatójában. A polgármester kifejtette, a kötelező feladatok ellátása prioritást élvez, az önként vállalt tevékenységek pedig a lehetőségek alapján kerültek be az elfogadott 2014-es költségvetésbe.
- Annak ellenére, hogy nagyon nehéz évet hagytunk magunk mögött, és nehéz évet kezdtünk el, úgy gondoljuk, a fejlesztések nem állhatnak meg. A polgármesteri hivatalt több, mint száz millió forintból újítjuk fel, de a Kisfaludy művelődési központot is fejleszteni kívánjuk. A hivatali fejlesztés kifejezetten az energiatarkosságot szolgálja, így a megújuló külső és belső felületek mellett napelemek is megjelennek majd az épületen, a megújuló energiahasznosítás jegyében. A létesítmény kívülről is megszépül, de a belső terek, irodák is napjaink elvárásainak megfelelő átalakuláson megy majd át.
A városban régóta komoly gondot okozó felszíni vizek elvezetése is megoldódik az idén.
Rátosi Ferenc hangsúlyozta, hogy mintegy ötszáz millió forintos beruházással alakítják ki a külső körülmények igazított árokrendszert. A meglévő hálózat tisztítása, javítása, fejlesztése mellett természetesen új szakaszok is épülnek a szükséges területeken.
A városházán tartott tájékoztatóból azt is megtudtuk, hogy a civil szervezetek támogatásai nem változtak a tavalyi évhez képest és a hulladékszállítást a befolyó adókból az önkormányzat továbbra finanszírozza.
- A lakosság terheinek enyhítése nagyon fontos, hiszen sok családnak gondot okoz a rezsi kifizetése, vagy éppen a hitel törlesztése – mondta a polgármester.
Majd hozzátette, ebben a tekintetben Sümeg megelőzte a kormányt, hiszen a szemétszállítási díj átvállalásával elsőként csökkentette a lakosság rezsijét. Ráadásul ennél a szolgáltatásnál száz százalékban.
A felszíni vizek elvezetésén túl a tervek szerint május huszonkettedikén fejeződik be a hat környékbeli településsel (Zalaerdőd, Dabronc, Gógánfa, Hetyefő, Zalagyömörő és Ukk) közösen végzett csatornaberuházás. Az 1,7 milliárdos szennyvízcsatorna-projekt az elmúlt húsz év legjelentősebb fejlesztése a régióban. A fejlesztés pályázati támogatással valósul meg, ami Sümeg esetében a szennyvíztelep teljes felújítását is tartalmazza, mintegy 250 millió forint értékben.

Parkolóavatás
Tapolca (szj) – Két megújult parkolót avattak pénteken a városban a Wesselényi utcában és a Petőfi utcában.
Amint azt Lasztovicza Jenő országgyűlési képviselő felidézte az avatáson,. tavaly nyáron befejeződtek a felújítási munkálatok a Keszthelyi úton és a Május 1 utcában. A felújítási munkák kiterjedtek az útburkolatok megerősítésére, a csapadékvíz elvezetés javítására, valamint a gyalogosközlekedés biztonságosabbá tételére is. Ehhez a projekthez kapcsolódóan - tette hozzá az elhangzottakhoz Császár László polgármester - önkormányzati forrásból a Wesselényi utcai parkolóban tizenkilenc parkolóhelyet, a Petőfi utcában pedig tizenegy parkolóhelyet alakítottak ki. Mindkét parkolóban megújult a burkolat, megvalósult a csapadékvíz elvezetése és fákat is ültettek.
Az említett beruházások együttesen bruttó 114 millió forintból valósultak meg.

Öt harcos, két bronz
Sümeg (szj) – Öten vettek részt a Lisszabonban rendezett Európa Bajnokságon a Molnár Gábor világbajnok irányítása mellett működő brazil jiu jitsu akadémiáról. Közülük ketten bronzéremmel tértek haza.
A közelmúltban rendezett versenyről Molnár Gábor (brazil jiu jitsu barna öv, aikidó fekete öv) kétszeres világbajnok, súlycsoport nélküli Europa-bajnoki bronzérmes, a londoni European Fight Network győztes, hatszoros magyar bajnok számolt be lapunknak az egyik minapi edzés előtt Sümegen.
- Az egyik érmet a pápai tanítványom, az ottani csoport vezetője, Mihályfi Ákos szerezte, a másikat én. Összességében elégedett vagyok saját eredményemmel, bár utólag úgy érzem, jobb is lehetett volna. Persze hozzá kell tenni, idén sokkal keményebb volt a mezőny, mint korábban. Ez már a létszámban is tükröződött, hiszen a korábbi mintegy kétezer harcoshoz képest idén több, mint háromezer harcos mérette meg magát. A kezdés jól sikerült, hiszen azzal a spanyollal kerültem össze, aki legutóbb kiejtett. Kellően motivált voltam, hiszen akkor is és most is úgy éreztem, jobb vagyok nála. Ezt sikerült bizonyítanom, magabiztosan győztem le - fogalmazott Molnár Gábor. Majd a többiek szerepléséről is szólt.
- Harcosaink közül Horváth Erik számára kifejezetten jó rutinszerzés volt a négy napos verseny, ő végül is egy nagyon szoros meccsen esett ki, szereplése dicséretes. A Czapári testvérek közül a lilaöves Balázs egy szintén nagyon erős mezőnyt fogott ki, ahol tisztességgel helyt állt. Testvérétől Danitól, némileg többet vártam, bíztam abban, hogy sikerül érmet szereznie, bár meg kell jegyeznem, hasonlóan Erikhez, rendkívül szoros meccsen esett ki.
A pápai csoportot vezető Mihályfi Ákos hozta a másik bronzot. Igazából tőle aranyat vártunk és ez sajnos benne is volt. Nem rajta múlt, hogy nem állhatott a dobogó legfelső fokára. Egy bírói hiba miatt szerzett végül bronzot. Az ott készült felvételek is megerősítették azt, hogy egy szabályos akciójára nem kapott pontot. De már ilyenkor mindegy, nem tudunk mit tenni, örülünk a bronznak.
Molnár Gábor azt is elmondta, hogy a sümegi akadémián közel száz harcossal dolgoznak, ahova Nyugat-Magyarország számos pontjáról járnak rendszeresen az edzésekre. A többség sümegi természetesen.

Néhány érdekesség az elmúlt évekből a tapolcai régióból...

...ezeket olvasva rádöbben az ember, hogy mennyire gyorsan és szinte észrevétlenül változik minden, és hogy milyen aljas sunyi módon telik az idő...
...mintha most lett volna, aztán rájövünk, hogy tavaly, vagy 3 éve, esetleg 5 éve történt, meg hogy közben ez is, az is elveszett útközben...

A 112-es segélyhívó és hullámai

Veszprém _ Folyamatban lévő bűncselekmény miatt hívta egyik olvasónk január első vasárnapján, délután 15.33-kor a 112-őt, majd miután azt nem vették fel, 15.38-kor a 107-et.

Itt három perc múltán sikerült beszélnie az ügyeletessel, de összességében így is több, mint nyolc percbe telt, amíg illetékessel közölhette az éppen akkor zajló tolvajlást. Olvasónk ügyeletes újságírónkat telefonon hívta, és felháborodásának adott hangot, hiszen adott esetben minden perc, másodperc fontos lehet, akár emberi életben is mérhető módon. Itt a tolvajok kaptak elég időt a zsákmány felpakolására és a helyszín kényelmes elhagyására. Munkatársunk az eset kapcsán hívta a 112-őt, ahol a bejelentkező hölgy megerősítette olvasónk által elmondottakat, majd továbbkapcsolt a veszprémi ügyeletre. Itt információt nem kaptunk. Lapunkban bővebben is foglalkozunk a témával, ígértük immár több, mint egy hónapja. Az eset utáni napon felvettük a kapcsolatot a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószolgálatával, névszerint Dömölki Zsolt rendőr alezredessel. A telefonos egyeztetés után, január 6-án írásban elküldött kérdéseinkre kereken egy hónappal később, február 6-án kaptunk választ. Az elektronikus levélben arról érdeklődtünk, hogy fordult-e már elő hasonló eset, illetve arról is, hogy milyen tényezők (technikai, műszaki, emberi) okozhatták az elmondott problémát?
A válaszból csak annyi derült ki, hogy a Veszprém megyei Tevékenység Irányítási Központ létrehozása óta két állampolgári jelzés jutott a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság tudomására, amely a késedelmes hívásfogadásról tesz említést. Mindkét esetet a rendőrség soron kívül kivizsgálta és a szükséges lépéseket megtette.
Ezzel együtt azt is szerettük volna tudni, hogy egy megyebeli faluból (a példa kedvéért Bazsit említettük) történő riasztás esetén mennyi az a legrövidebb idő, amíg a rendőrség kiérkezik, illetve mennyi a minimálisan elvárt idő, és az éppen aktuális célterületre honnan vonulnak ki (itt az ügyeleti rendszer 2014. januárjától történő átalakítására is utaltunk)? A válaszból kiderül, hogy az intézkedő rendőrnek a segélyhívás fogadását követően a legrövidebb időn belül, a helyi rendőri szervek székhelyén 15 percen, székhelyen kívül 30 percen belül kell érkeznie a bejelentett esemény helyszínére. A bejelentés tartalmától függően soron kívül döntés születik arról, hogy melyik egység, milyen létszámban jelenjen meg a helyszínen. Az új rendszer alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy a szükséges intézkedést a helyszínhez legközelebb tartózkodó rendőri egység a lehető legrövidebb időn belül végrehajtsa. "Az ön által példaként említett, a Tapolcai Rendőrkapitányság illetékességi területén található Bazsi településen a segélyhívás fogadásától számított legrövidebb időn, maximum 30 percen belül kell érkeznie a rendőrnek." - olvasható a tájékoztatás végén. Mivel olvasónk  nevét nem kívánta nyilvánosságra hozni, így nem tudtuk meg, hogy a konkrét ügyben történt-e bármely célzott vizsgálat, illetve, kiderült-e a probléma oka. Időközben egy másik olvasónk is jelzett hasonló problémát a segélyhívóval kapcsolatban.
Nem mellékes információ viszont, hogy munkatársunk ellen szabálysértési eljárást indított a veszprémi rendőrkapitányság, segélyhívó számok rendeltetéstől eltérő igénybevétele miatt. Amint az indoklásban írták, "...17.07 perckor történt segélyhívás ismeretlen személytől, aki Szijártó János néven mutatkozott be, mint a Napló ügyeletes újságírója. Egy olvasói elégedtelenségre hivatkozva terhelte a segélyhívót, miszerint egy állítólagos korábbi segélyhívást nem fogadott a rendőrség...". A rendőrség végül megállapította a szabálysértés tényét, annak ellenére, hogy az újságíró a munkáját végezte közérdekből, egy állampolgár által jelzett probléma megoldása miatt, mindezt az aznapi szerkesztővel egyeztetve. A törvény úgy szól, hogy "Aki az egységes európai segélyhívó számot, illetve a nemzeti segélyhívó számot annak rendeltetésétől eltérő célból, szándékosan felhív, szabálysértést követ el." Azonban itt nyilvánvalóan nem telefonbetyárkodásról volt szó, hanem egy olyan bűncselekményről, amelynek megakadályozása, vagy felderítése éppen a segélyhívó elérhetetlensége miatt nem valósulhatott meg. Az is egyfajta veszélyhelyzet, ha a 112 nem elérhető. Ha a rendszer előírásszerűen működik, akkor az újságíró eleve nem telefonál, hiszen az állampolgár gyors segítséget kap, és nem károsítják meg a hívatlan látogatók. De sajnos a valóság más, hiszen a tolvajok a zsákmánnyal kereket oldottak, az adófizető állampolgárt nem védték meg, a segélyhívó nem működik tökéletesen, az ezt jóhiszeműen, segítőszándékkal firtató újságrót pedig szabálysértés elkövetése miatt figyelmeztetésben részesítik.


Kétszázötven éve született Batsányi

Szijártó János (2013)

Tapolca _ Batsányi János a magyar felvilágosodás korának költője, a francia polgári forradalom eszméinek követője 250 évvel ezelőtt, 1763. május 9-én született. Szülővárosában Tapolcán méltó módon emlékeznek meg a költőről kerek évforduló alkalmából.

Már hosszú ideje minden év májusában Batsányi emléknapokat tartanak a városban Batsányi János emlékére, azonban az idei mindenképpen különleges alkalom a kerek évforduló miatt. A rendezvénysorozat fő szervezője, koordinátora ezúttal is a tapolcai Városszépítő egyesületen belül működő Batsányi Emlékbizottság, illetve az egyesület aktív vezetője, dr. Zsíray Ferenc. Amint azt kérdésünk kapcsán is megerősítette, a mostani, 250 éves évfordulótól a Batsányi-kultusz további erősödését is várják. - Tapolcán politikai berendezkedéstől függetlenül mindig erős volt a költőhöz való kötődés, mondhatnám, a Batsányi-kultusz állandóan érzékelhető volt és mai az a szülővárosban. Különösen igaz ez az 1934-es újratemetés után, hiszen a költő és felesége, Baumberg Gabriella hamvait ekkor szállították haza egy erős, országos kiterjedésű mozgalom hatására. Ekkortól már bizonyos fokig fizikailag is "itthon" volt a város híres szülötte, így némileg más kötődés kezdett kialakulni az utókor részéről. Ha ma kicsit körülnézünk Tapolcán, láthatjuk, hogy utca, tér őrzi nevét, de oktatási és művelődési intézmények, egyesületek is felvették a Batsányi nevet. A gimnáziumban érettségi tétel, tudomásom szerint csak nálunk - hangsúlyozta dr. Zsíray Ferenc. Madj hozzátette, hogy a városszépítő egyesület huszonhét emlékhelyet gondoz és immár hetedik kiadványát adja ki a felvilágosodás költőjéről, amit a jövő héten kezdődő idei ünnepségsorozaton mutatnak be. Ez egyébként az egyesület negyvennegyedik saját kiadványa, ami a maga nemében páratlan teljesítmény.
Az idei Batsányi-napok május hatodikán kezdődnek, délután 16 órakor a költőházaspár sírjánál tiszteleg az utókor Taplcán a régi temetőben. Másnap reggel 9 órakor a VOKE Batsányi János Művelődési Központban szavalóverseny kezdődik és kiállítást is nyitnak. Május nyolcadikán 15 órakor koszorúznak az emlékhelyeknél (Városi Múzeum, Panteon-fal, Gabriella-szobor, Batsányi-szobor, szőlőház), kilencedikén országos kultúrtörténeti vetélkedőt rendeznek a művelődési központban. Május tizedikén 10 órakor kezdődik a hagyományos Batsányi emlékülés a Városi Moziban, ahol dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész mond ünnepi beszédet, majd Kertész Károly Batsányiról készült emlékkönyvét mutatják be. Az emléknapok záróünnepségét 17 órakor tartják a költőről elnevezett művelődési központban. A költő nevét viselő általános iskola is több programmal járul hozzá az emléknapokhoz, koszorúzást, kulturális bemutatót, tanulmányi- és sportversenyeket rendeznek a héten.
A tapolcai polgári család gyermekeként született Batsányi korán kivált tehetségével kortársai közül. Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban és a pesti piaristáknál végezte iskoláit. Huszonkét évesen már egyetemi diplomásnak mondhatta magát. Ekkor már négy nyelven verselt magyarul, latinul, németül és franciául. 1805-ben vette feleségül Baumberg Gabriellát, az ünnepelt osztrák költőnőt. A francia forradalom eszméi iránti lelkesedése miatt politika üldözötté vált, külföldön halt meg száműzetésben. Hagyatékát, szellemi örökségét szülővárosában ma is ápolják.

A rossz, a jó hiányából fakad

Szijártó János (2012)

Sümeg _ A jó és a rossz nem két egyenlő erő küzdelme. A rossz a jó hiányából keletkezik. E szempontból a rossznak szüksége van a jóra, de a jó önállóan is képes létezni. Mindezt dr. Barsi Balázs mondta minapi találkozásunk alkalmával. A sümegi ferences szerzetessel augusztus huszadikán átvett kitüntetése kapcsán beszélgettünk. A kegytemplomban szó esett magáról a kitüntetésről, az ajándékról, Istenről, emberről, nemzetről, a jóról, rosszról és természetesen a szerzetesi életről is.

Amint azt lapunkban is írtuk, államalapító Szent István király ünnepe alkalmából, a köztársasági elnök megbízásából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kitüntetéseket adott át a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Katolikus papok és szerzetesek is kitüntetésben részesültek, köztük Balázs atya, aki több évtizedes oktatói tevékenységéért, a generációkat megérintő lelkiségi irodalom gazdagításáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át.

- Meglepődtem, hiszen egy ferences szerzetesnek úgy kell élnie, hogy még véletlenül se kapjon kitüntetést. Hát nekem nem sikerült - mondta mosolyogva Balázs atya. Majd a kitüntetésről, mint ajándékról szólt, illetve az ajándék fogalmát is körbe járta.
- Sok minden megfordult a fejemben, hogy méltó vagyok-e erre a kitüntetésre? Örülhetek-e neki? El kell gondolkodni mélyen, hogy méltó vagyok-e rá, elfogadhatom-e? Ha a feltoluló kérdésekre megtalálja az ember a végleges választ, akkor van egy régi bevált szó, amit az ajándékozás pillanataiban használhatunk: köszönöm. Azt gondolom, a köszönöm is lehet kitüntetés adott szituációban, és kifejezhet emberi érzést, hálát, jó szándékot. Amikor a haldokló férj azt mondja feleségének, hogy köszönöm, az ott, akkor, nem lehet álságos. Ez őszinte megnyilvánulás, ami félreérthetetlenül egyetlen személynek szól és kifejez mindent ami fontos. Megvillant egy életet, és az ahhoz kapott hű társat, amit a haldokló ajándékként aposztrofál és köszönetet mond érte.
Az emberi beszéd eleve bizonyítja, hogy az embert Isten teremtette, mégpedig saját képére, ahogy a Szentírásban is olvashatjuk. Beszéddel mindent ki lehet fejezni, még a kifejezhetetlent is, erre vállalkozik a költészet. Az emberi beszéd egyik mély rétege a vallomás. A vallomás pedig lehet egyetlen szó is, adott esetben. Ez a köszönöm.

A szerzetesi életről is szólt Balázs atya. Úgy vélte, hogy az egy kívülálló számára, az ünnepnapokat leszámítva, rendkívül unalmas.

- Hajnalban kelünk, megyünk a közös imádságra, a zsolozsmára, aztán reggel a szentmise következik. Csend és nyugalom a társunk ilyenkor, nem mindjárt a hírek zuhataga, a kereskedelmi rádiók, tévék csevegése nyitja napunkat. Egy gyors reggeli után kezdjük a munkát. Várnak a levelek, amelyekre válaszolunk, vagy éppen tanulmányokat írunk. A délelőttök így telnek mindig, csendben, de munkával. Aztán ebéd előtt imaóra, majd a közös étkezés, ami után elmosogatunk, mivel alkalmazottak nincsenek. Ebéd után megint egy kis csend következik. Ahogy a reggeli az élet kezdetét is szimbolizálja, a dél ez élet delét. A délidő a lehetőségek mérlegelésével telik. Vajon megtettem-e mindent, amit akartam, vagy jól végeztem-e a dolgomat, nem bántottam-e meg másokat, illetve mi vár még rám a továbbiakban. A mérlegelés ideje is ez az idő. Sokan érzik úgy életük delén, hogy ha félve is, de bele kell kapaszkodni Istenbe. Soha nem késő, aki nem találja keresse kitartóan. A nap további részét dolgos délután, illetve az esti nagy imaóra, a vecsernye teszi ki. Nagyon korán visszavonulunk. Négyen vagyunk itt szerzetesek. Mindannyian Istennek szenteljük életünket, de nyilván nincs vérségi - rokoni, testvéri - kapcsolat köztünk, így meg kell találni a másik elfogadásának képességét. Ehhez a Krisztustól kapott szeretet ad segítséget.

Sokan a jó és a rossz küzdelmét két egyenlő erő harcának gondolja az ősi dualizmus elve alapján. Pedig a rossz a jó folytonosságának hiányából fakad, hangsúlyozta kérdésünkre Barsi Balázs.
- Isten nem tud egy másik Istent teremteni, ugyanakkor az embert formázta saját képére. Ha az embernek még mindig meglenne a hozzákapcsolódó köldökzsinórja, a paradicsomi állapot, akkor ennek a kérdésnek nem is lenne értelme. Jézus ugyan a szeretetet elhozta, de megmaradt a korábbi állapotból az egyensúlyvesztés. Hogy az ártatlen ember miért szakadt el Istentől? A bukott angyalok csábítására. Ez kinyilatkoztatás, mégpedig az ember bukását illetően. Ez Isten utolsó szava. Ezt el lehet fogadni, és élni vele, de megfejteni nem lehet, nem vagyunk elég erősek hozzá, mondta Jézus az utolsó vacsorán. Fontos, hogy a keresztény ember nem tud többet a világról, mint más, de ismeri az Istenhez vezető utat. A rossz valahol mindig azt jelenti, hogy az ember el akar szakadni Istentől. Aki felismeri ezt az igazságot, már jó úton jár. Gyakran mondom, hogy az ember biológiai szempontból lehet ugyan rokona az állatvilágnak, de az "Én", vagyis az a személy, aki beszél, és aki szabad, nyilván nem az. Darwinnak talán igaza van, mint természettudósnak, de filozófusként megbukott. Az ember teste, pszichéje természettudományosan leírható, de a személye soha, hiszen az szabad és nem lehet ilyen vizsgálódás tárgya. Erről a szabadságról csak a szavak segítségével adhatunk és kaphatunk információt.

Néha nagyon nehéz eligazodni a világban, Európában és hazánkban is. Az értékrendek nem egyértelműek, mint ahogy az igazodási pontok sem. A ferences szerzetesnek erről is van véleménye.

- Nekünk a világ ott kezdődik, hogy család, Magyarország, majd Európa és az emberiség. Nyilván ha előttem esik össze egy afrikai polgár, azonnal segítségére sietek felebaráti szeretetből. A dolgok rendje szerint először a saját családom, és nemzetem felé kell, hogy megnyilvánuljon a szeretetem. Aki nem így tesz, és világpolgárként "mindenkivel törődik", saját hazájával nem, vagy azt akár el is árulja, az tulajdonképpen rendetlen. Ez ma hazánkban is fellelhető. Sok fiatal fordul meg nálam, lelkigyakorlaton. Azokat a ragyogó arcokat látva, mindig az jut eszembe, hogy itt van, létezik egy jobb, másik Magyarország is. A nevelés, a nemzeti érzés különösen fontos. Jó, hogy belekerült végre az alkotmányba is. Három évig éltem Franciaországban, naponta tízszer hallottam a legkülönbözőbb helyzetekben, hogy "ez francia". A büszke megnyilvánulásra mégse mondta senki, hogy "ez meg mit franciáskodik?", míg nálunk hasonló helyzetben "magyarkodással" címkéztek hazájukat szerető embereket. Pedig a saját nemzetem (családom) felé megnyilvánuló szeretetem nem irányul senki más ellen. Akkor meg miért gond? Vannak még értékeink szerencsére, mind hazánkban, mind a világban. Egyre többen keresik Istent és a hozzá vezető utat, ami reményt adhat mindannyiunknak. Mert önállóan csak a jó létezhet, és az ehhez szükséges szeretet is adott ehhez, nem kell érte se utazni, se szenvedni. Csak fel kell ismerni a benne rejlő lehetőséget.

Keret: Barsi Balázs 1946. január 5-én született Sióagárdon. 1960-64 között a győri bencés gimnázium diákja volt, 1964-ben lépett be Szent Ferenc rendjébe. 1965-72 között teológiai tanulmányokat folytatott Budapesten, a Ferences Hittudományi Főiskolán, valamint ezzel párhuzamosan egyetemi hallgató az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol magyar-orosz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1997-ben átvételét kérte a Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartományba. A sümegi rendházba helyezték, ahol lelkigyakorlatos központot hozott létre. Később rendi tanácstaggá választották, és kinevezték a sümegi kolostor elöljárójává. Számos írása, könyve jelent meg az elmúlt években, kifejezetten termékeny szerző. Műveiben fellelhetők lelkigyakorlatos és konferenciabeszédek, elmélkedések, szentírás-magyarázatok, liturgikus tárgyú művek, önéletrajzi jellegű művek, reprezentatív kiadványok, albumok és fordítások.

Vizek, barlangok és hegyek

Szijártó János (2012)

Tapolca a tanúhegyek által határolt medence közepén, ősi közlekedési utak csomópontjában, a Pannon táj szívében helyezkedik el. A ma 18 ezer lakosú város Tavasbarlangja, és gyógybarlangja nemzetközi hírű, turisták és gyógyulni vágyók kedvelt célpontja, ugyanakkor a környék is bővelkedik látnivalókban.

A város legnagyobb idegenforgalmi atrakciója egyértelműen a Közép-Európában egyedülálló Tavasbarlang. A természeti ritkaságot, 1902-ben kútásás során fedezték fel, majd tíz évvel később a látogatók előtt is megnyitották. A karsztvíz által kialakított háromszintű barlangrendszer alsó termeit és a felső járatok egy részét 19 Celsius-fokos víz borítja. Csónakkal egy háromszáz méter hosszúságú szakaszt lehet körbejárni. A látogatókat páratlan élmény fogadja a barlangban való evezés és a változó mélységű, tiszta vízben jól látható alsó járatok látványának köszönhetően. Pillanatnyilag felújítási munkálatok miatt (kőzetstabilitás, új elektromos világítási rendszer kialakítása) nem látogatható a felszín alatti világ. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság közleménye szerint március 15-re várható az újbóli megnyitás.
A Tavasbarlangnál a felszínhez közelebb fekvő Kórházi barlang különleges klímájának gyógyhatása miatt jelent vonzerőt az aszmatikus betegségekben szenvedők számára. A viszonylag állandó, 14-16 Celsius-fokos hőmérséklet, a közel 100 %-os relatív páratartalom és a rendkívül tiszta levegő az allergiás, asztmás és egyéb légzőszervi megbetegedések esetében fejti ki jótékony hatását. A városban működő négycsillagos hotel, a Pelion egyebek között ennek a különlegese adottságnak köszönhetően hirdetheti magát gyógyszállodaként. Nem véletlen, hogy távolról, nem ritkán Európán kívülről is érkeznek Tapolcára vendégek, mint ahogy az sem, hogy nyaranta, egy-egy borongósabb napon hosszú sorok kígyóznak a Kisfaludy utcában, a Tavasbarlang lejárata előtt. Ha már a barlangoknál tartunk: egészen különleges természeti ritkaságra bukkantak barlangászok tavaly előtt. Ugyanis a kitartó kutatómunka eredményeként kettő, eddig nem ismert felszín alatti tó tárult a kutatók szeme elé. Ráadásul mindkettő meghaladja az eddigi legnagyobb hazai barlangi tó vízfelületének méretét. Igaz, ez a természeti kincs egyelőre nem látogatható.
A víz azonban nem csak a felszín alatt, hanem fent is előbukkan, a festői szépségű Malomtónál, a város egyik legkedveltebb, mediterrán hangulatú, parkos, rendezett területén. A felső és alsó tó között az egykori vízimalom (ma Gabriella Hotel) épülete és az emblematikus malomkerék látható. A város nagy szülötte, a felvilágosodás költője, Batsányi János, szobra itt a tó partján ál (felesége, Baumberg Gabriellla szobra szintén itt van). A Malomtónál a kirándulók a szép látványon túl a modern technika vívmányait is használhatják, mivel szabad internet-hozzáférés is van, a megfelelő eszközzel rendelkezőknek.

A város környékén a különleges szépségű tanúhegyek magasodnak. Nem véletlen, hogy a Balaton északnyugati partszakaszával határos térség kedvelt kirándulóhely, gyakorta szerveznek kerékpáros, vagy gyalogos túrákat a tanúhegyekhez. Többször rendeztek itt már "Tanúhegyek futást", maratoni távokkal, lépcsőfutást a Badacsonynál, de kemény teljesítménytúrára is invitálták már az érdeklődőket. De vannak, akik egyszerűen csak a szépséget keresik, s azt meg is találják ebben a közegben. A kirándulók számára az is előny, hogy választhatnak a hegyek közül, azaz eldönthetik: vadregényes helyen kívánnak kikapcsolódni, vagy inkább a kissé sűrűbbe lakott részeket, és a jobb utakat részesítik előnyben. Esetleg több időt rászánva, fáradságot nem kímélve, többet is megcéloznak. Főként déli lejtőkön megtermő szőlőnek köszönhetően a régióban megtermő borok is messze földön híresek. A Badacsony tetején például a közelmúltban avatták fel az új kilátót, ami különleges élményt, nem minden napi kilátást biztosít a kirándulók számára. Legismertebb tanúhegy egyébként éppen a Badacsony (438 m), de a medence közepén emelkedő Szent-György hegy is kedvelt kirándulóhely (415 m). Itt, a bazaltorgonáiról is méltán híres hegy gyomrában egy időben barlangászok keresték a mondabeli sárkány barlangját, azonban a jelentős mennyiségű omladék miatt nem sikerült feltárni a feltételezett jégbarlangot. Tapolcától északra a már félig elbányászott, csonka Haláp látszik, a veszprémi oldalon pedig a Csobánc magasodik (375 m), s várromjával ma is emlékeztet a hősi végvári múltra. A Csobánc tetejéről jól szemügyre vehető a közeli Gulács (393 m), a Tóti-hegy (346 m), valamint a Hegyesd kúpja. Ez utóbbi tetején is volt egy kisebb erődítmény a végvári időkben. A Balaton vára, a szépen rendbe hozott szigligeti vár mára szinte egész éves programmal várja a kirándulókat. Innen csak egy ugrás, és máris a balatonedericsi Csodabogyós barlangnál lehet bárki, aki az extrém túrákat szereti. Összegezve elmondható, hogy Tapolca és a környék tartalmas időtöltést, kikapcsolódást jelenthet bárkinek, autósnak, kerékpárosnak, gyalogosnak, túrázónak.

Jog és igazság útvesztőjében

Szijártó János (2011)

Egy soha el nem ismert, be nem bizonyított adósság következményeként gyakorlatilag mindenét elveszítette, s ugyan évek óta igyekszik talpon maradni és a jog lehetőségeit alkalmazni, nem jut előbbre. Abszurd előzmények, reménytelenségbe torkolló jogi buktatókkal kikövezett évek, az áhított igazságosság teljes hiánya, az elkeseredettség vezette lapunkhoz a megyénkben élő férfit. Nevezzük őt most Tibornak.

Magyarország, Veszprém megye, 2011. Egy családfő hányattatásai tárulnak elém.

- Mindenemet elveszítettem, a házamat, szőlőmet, pincémet. Nagyjából húszmillió forintot buktam el teljesen vétlenül. Már csak az igazság utáni vágy tartja bennem a lelket, hátha egyszer kiderül minden - mondja Tibor, miközben az asztalra pakolja a tetemes iratmennyiséget. Az elmúlt évek szörnyű termését.

Tibor borszállítóként dolgozott, így került munkakapcsolatba azzal, aki mára teljesen kiforgatta vagyonából. Hívjuk utóbbi személyt P-nek. Az ügy szálai már korábbra nyúlnak vissza, de a markáns kezdet 2004-ben indult, amikor P. ötmillió forintot kért vagy inkább követelt Tibortól. Mert állítása szerint ennyivel tartozott neki. Tibor ezt annyira komolytalannak érezte, hogy nem is válaszolt rá. Azonban a levélből bírósági fizetési meghagyás lett, amit már komolyan kellett venni.

- Egy percig sem hittem, hogy gondom adódhat ebből, hiszen nem tartoztam neki, követelését semmilyen érdemleges bizonyítékkal nem tudta alátámasztani, s ezt akkori ügyvédem is megerősítette. Nem aggódtam, főleg azért sem, mert P. korábban már két alkalommal bíróságra citált, de mindegyik esetben bebizonyosodott ártatlanságom. Az ötmilliós követelése 2004-ben a harmadik próbálkozása volt. Sajnos itt már másként alakultak a dolgok, mint amire számítottam. Ugyanis akkori ügyvédem egy nappal késve nyújtotta be a kifogást, vagyis azt, hogy "nem tartozom" P-nek, így az ötmilliós fizetési meghagyás jogerőre emelkedett. Úgy tűnt, hogy elismertem a tartozást, hiába szaladgáltam fűhöz, fához...

- A könnyűnek tűnő akadályt az akkori ügyvéd elvétette, így a jogerőre emelkedés gyorsan oda vezetett, hogy 2005 januárjában jelzálogterhelést kaptam a házra, a szőlőmre és a pincére. Közben próbáltam menteni a menthetőt. Kiderült, hogy a bíróságra beadott, tartozásomat "igazoló" dokumentumokon az aláírásomat hamisították, illetve szemmel láthatóan utólagosan írogattak hozzá. Feljelentést tettem emiatt. A bíróság 2006 novemberében elismerte a bűncselemény tényét, így lehetőségem nyílt perújrafelvételre. Azonban erről nem kaptam végzést, így még ebben az évben, december 12-én P. árverésen megvásárolta a fél házat. A másik fele szerencsére a feleségem nevén van. Döbbenetes, hogy van egy bíróság által elismert bűncselekmény, ami nekem lehetőséget ad arra, hogy ne veszítsem el vagyomomat, azaz elkerüljem az árverést, és közben mégis mindennek ellenére elárverezik a házamat. 2007. januárban a nyomozóügyészségen jártam, ahol csodálkoztak azon, hogy nem kaptam meg a végzést, ami ugye azt jelentette volna számomra, hogy nem lehet árverezni. Kérelmet írtam a perújrafelvétel miatt.

2007-ben Tibor jó esélyekkel vágott bele a perújrafelvételbe, aztán hatalmas csalódására az illetékes városi bíróság az ügyet negyed óra alatt elintézte. Ebben az évben vágta ki Tibor szőlőjét P., mivel közben árverésen azt is megszerezte.

- Ugyanakkor P. kapott egy megrovást az ügyészségtől, amiért hamis aláírás és utólagos bejegyzés szerepel az általa bemutatott bizonyítékokon. Aztán vége, ennyi, a jogtalanul megszerzett ingatlan nála marad. Kértem, hogy vessék grafológiai vizsgálat alá azokat a papírokat, amelyek bizonyítékként szolgáltak az ügyben. Ezt a kérésemet is megtagadta a mai magyar igazságszolgáltatás. Pedig ebből indult ki minden. Egy nyilvánvaló hamisításból. Aztán a 2004-ben hibázó ügyvédet is elmarasztalták, de nálam ez sem hozott változást. Nagyon sok idő, energia, pénz ment el, a családomat ért traumáról nem is szólva. Egy bosszú-éhes ember miatt. Aki most még egymillió 800 ezer forintot követel a feleségemtől, amiért használja a ház másik felét. Sőt most még havi 26 ezer forintot fizetünk neki, hogy egyáltalán itt lakhassunk. Észbontó. Kiben, miben lehet bízni ma Magyarországon? Valaki mondja meg, ha tudja...

Emlék a bátor pilótának

Szijártó János (2011)

Száz évvel ezelőtt repülte át Lányi Antal hadnagy Badacsony és Fonyód között a Balatont. A kerek évfordulóra augusztus 28-án stílusosan közös repüléssel emlékeznek napjaink pilótái, ugyanabban a légtérben. Az esemény egyik szervezője az a Bognár István, aki elsőként repült gépén a vörösiszap katasztrófa helyszíne fölé az MTI fotósával.

Lakóhelyén, Tapolcán csak pilótaként ismerik, szólítják Istvánt. Saját bevallása szerint több, mint négyezer órát töltött a levegőben, főként sétarepüléssel, légi fotózással, pilótaképzéssel foglalkozik. Szinte egész nyáron Balatonedericsen (valamint a tapolcai reptéren) tartózkodik és Apollo Fox típusú kétszemélyes repülőgépével szolgálja ki a repülés élményére vágyó közönséget.
- Arra gondoltam, hogy a száz éves kerek évfordulót mindenképpen emlékezetessé kellene tenni, hiszen a maga idejében igen csak komoly teljesítmény volt átrepülni a tavat. Ezért augusztus huszonnyolcadikára szervezek egy repülős emléktúrát ugyanarra a szakaszra. Ugyan mi Balatonedericsen szállunk fel, majd végül oda is érünk vissza leszállópálya híján, de a szóban forgó Badacsony-Fonyód távot a Balaton fölött, ugyanott tesszük meg, mint Lányi Antal annak idején - mondta Bognár István már az előkészületek közepette.
Majd felidézte az évszázados történetet.
- A tó átrepülése természetesen hatalmas szenzáció volt akkoriban, amelyet badacsonyi felszállással és fonyódi érkezéssel hajtott végre az ifjú hadnagy. Mindkét oldalon komoly nézőközönség figyelte a nem mindennapi látványt. A pilótának sokan drukkoltak a két Balaton-parti településen, és értelemszerűen jelentős tömeg várta Fonyódon, ahol a sikeres leszállás történt. Lányi Antalról annyi érdemes tudni, hogy már huszonhárom esztendősen, 1909-ben összeállította saját kétfedelű siklóját és ezen repült először sikeresen. Aztán 1910-ben készítette el az első motoros repülőjét, és 1911-ben a második motoros változatot. Többen állítják, hogy ezzel repülte át a Balatont, azonban sokkal valószínűbb,, hogy egy "Blériot" típusú egyfedelű géppel oldotta meg a bravúros feladatot. Ez a gép, amelyet oktatóként használt, sokkal biztonságosabb volt, mint a sajátja. 1911. augusztus 25-én szállították a repülőgépet Badacsonyba és 27-én vasárnap szerette volna végrehajtani az első balatoni átrepülést. Azonban a viharos időjárás meghiúsította a tervet, s ugyan a pilóta felszállt gépével, de a Badacsony fölött tett néhány kör után leszállt. A következő napon, huszonnyolcadikán viszont már a kedvezőbbé vált az időjárás, így indulhatott a nagy attrakció, a kíváncsiskodó tömeg örömére. Lányi Antal a starthelyről 17 óra 30 perckor indult el, majd kis billegés után emelkedett a levegőbe. Mintegy 150 méter magasságban repült a Balaton fölött és mindössze nyolc perc után ért földet a Balaton déli partján, Fonyódon - idézte fel a maga idejében szenzációnak számító történetet a tapolcai pilóta.

Lányi Antal később még újabb gépet tervezett, 1914-től pedig az első világháborúban harcolt hősiesen, mint kitüntetett pilótatiszt. 1915-ben főhadnaggyá, később századossá léptették elő, majd a háború után civilként is pilótaként és repülőtechnikusként tevékenykedett. A fonyódi kikötőben emlékművet állított számára az utókor.

Immár száznyolc éve annak, hogy először egy gép, emberrel a fedélzetén önerejéből szabadon repült. A napot (amikor az Egyesült Államokban a Wright testvérek motoros gépükkel elsőként a levegőbe emelkedtek), konkrétan 1903. december 17-ét, az első repülésként rögzítette a repüléstörténet. Alig néhány évvel később Európában is csodálókra talált a repülés, először Franciaországban Louis Blériot személyében. Ő 1909. júliusában elsőnek repülte át motoros gépével a La Manche csatornát és tulajdonképpen ekkortól kezdődött a levegő meghódításáért folytatott küzdelem. Magyarországon Kutassy Ágoston 1909. november 4-én mint az 1. számú pilóta igazolvány tulajdonosa, Rákosmező felett első magyar pilótaként repült. Lányi Antal 1911-ben iratkozott fel az "elsők" közé, augusztus huszonnyolcadikán éppen száz évvel ezelőtt.


"Könnyű széllel szállni az égen..."

Szijártó János (2010)

"Könnyű széllel szállni az égen, naponta erről álmodom, álmodhatnék neked is szárnyat, hogy velem repülj egy szép napon..." - énekelte a Napoleon Boulevard együttes 1986-os nagy slágerében. Minden bizonnyal a tapolca Bodnár István is hallgatta ezt a dalt valamikor, hiszen a légtér, a magasság, a repülés az élete. Neki aztán tényleg térkép a táj, a Tapolcai-medence, bár nem csak a magasból ismeri a tanúhegyek térségét, hanem lentről is, hiszen három és fél évtizede él Tapolcán. Bognár István, akit a legtöbben lakóhelyén csak pilótának hívnak, huszonhét éve repül, több, mint 4000 órát töltött a levegőben. Ő volt az első pilóta, aki a vörösiszap katasztrófa helyszíne fölé szállt az MTI fotósával. Most a tapolcai repülőtér előírásszerű használatba vételén dolgozik.

- Az a nagy gond, hogy megváltoztak a leszállóhelyekre vonatkozó előírások hazánkban, mivel valakinek feltűnt, hoyg az eddigi gyakorlat nem követte az uniós szabványokat. Sajnos jelentős adminisztrációval és még jelentősebb anyagi ráfordítással lehet a továbbiakban üzemeltetni az eddig nem nyilvános repülőtereknek nevezett leszállóhelyeket. Nem tudom, hogy ma hazánkban hány pilóta tudja ezt megnyugtató, szabálykövető módon megoldani, én mindenesetre törekszem rá. Ebből élek, tulajdonképen egy egyszemélyes kft vagyok, sétarepüléssel, légifotózással foglalkozom, azonban a mostani változás a korábbi néhány tízezres kiadás helyett milliós tételre rúg, csak ha az anyagi oldalát nézem. Szóval ez nekünk, "repülő embereknek" érvágás, van akinek teljesíthetetlen feltétel - mondta kérdésemre.
A nem túl kedvező előjelek ellenére persze a repülés szeretete szavakban nem kifejezhető. Ahogy István mondta, annak aki ebbe egyszer belekóstolt, annak nincs akadály, mindent megtesz azért, hogy újra és újra fent lehessen a magasban. Onnan minden más, onnan minden szebb. Ezzel vélhetően mindenki egyetért, még az is belátja, aki életében nem emelkedett a felhők közé.

Bognár István Kecskemétről került Tapolcára harmincöt éve, mint akkoriban sokan mások, a bauxitbányászat révén. A vállalat dolgozójaként érdeklődött a vezetőségnél, illetve a város akkori vezetésénél, hogy esetleg nem lehetne-e elindítani egy dzsúdószakosztály, mivel akkoriban aktívan űzte ezt a sportot. A válasz nemleges volt, nincs rá lehetőség, nincs rá pénz, közölték vele.
- Aztán eltelt néhány év, és a városi pártbizottságról megkerestek azzal, hogy eljött az idő, van keret egy új szakosztály alapítására. Nagyon megörültem, hogy végre eljött az én időm, kérdeztem is, hogy hogyan képzelik a dzsúdót, kivel, hol, mikor..., szóval nagyon feldobott a hír. A párttitkár azonban rám nézett és kimérten megszólalt: István, ki beszélt itt dzsúdóról? Maga repülni fog - emlékezett vissza mosolyogva az utólag már igazán humoros és amolyan "Tanús - Pelikán elvtársas" történetre. De végül is innen indult pilóta karirrerje, a tapolcai sárkányrepülő szakosztályának megalakulásától.

Minden pilóta, sárkányos, paplanernyős, ejtőernyős életében előfordulnak hajmeresztő, vagy éppen hihetetlen epizódok, amikor a halál érinthető, tapintható közelségbe kerül, hiszen a gravitáció azért csak lefele húz. Bodnár István életében is történtek már hasonló mozzanatok, azonban ezidáig szerencséje volt. Szerinte tartogat számára még az élet itt elég feladatot, ezért óvta meg őt eddig a sors a nagyobb bajtól. De látni azért ő is látott már sok mindent, a szépség, a csoda mellett borzalmas tragédiát, például a vörösiszap-katasztrófa helyszíne fölé ő repült elsőként.

- Az MTI fotósát, Varga Györgyöt szállítottam a helyszín légterébe. Döbbenetes látvány fogadott, amikor megpillantottam a pusztítás helyszínét. Nehezen fogalmazható meg az, hogy mit éreztem, hiszen sajnáltam az ott élő embnereket, a tönkre tett környezetet és akor ott első érzésként valahogy az átfutott rajtam, milyen jó, hogy nem vagyok ott lenn. Mivelé korábban dolgoztam a Bauxitbánya vállalatnál, ismerem a bányászat és az alumíniumgyártás technológiáját, így e tekintetben is tisztában voltam az iszapömlés lehetséges következményeivel, azaz már akkor felmértem, hogy ez itt valami iszonyú mértékű katasztrófa. Lesújtott. Fájdalom volt nézni az átszakadt vörösiszaptározót, az északi falon szembetűnő hatalmas repedést, a letarolt világot, s szembesülni annak félelmetes mértékével. Rendkívüli módon megdöbbentett ez az egész, pedig láttam én már sok mindent. De arra azért nem voltam felkészülve, hogy egy holdbéli táj fogad ott, ahol korábban virult az élet - emlékezett vissza arra a gyászos októberi napra Bognár István.

A tapolcai Bodnár István pilótaképzéssel is foglalkozik, bár a leszállóhelyekre vonatkozó előírások megváltozása kapcsán nem zárható ki, hogy ezen a területen lesz némi visszaesés. Ugyanis az uniós gyakorlatot követő módosítás hatalmas anyagi terhet jelent, így lehet, hogy többeket ez si visszatart majd attól, hogy belefogjon az egyébiránt nem kevés költséggel járó repülésbe.

Szörfök, kajakok a jéghideg tavon

2011. december. 03. szombat Szerző: Szijártó János

Badacsonytomaj - A jéghideg vízben tették meg szörffel, túrakajakkal, vitorlás csónakkal az egy, másfél kilométernyi távot az idei Balaton-átcsúszás résztvevői, hogy felhívják a figyelmet a vízisportokat sok esetben negatívan érintő szabályzók szükségtelenségére.
A szombati badacsonytomaji akcióhoz Hegedűs Róbert kajak-kenu világbajnok is csatlakozott.

Azt már Kardos Gábor, a rendezvény főszervezője mondta el a helyszínen, hogy a téli Balaton szépségére, lehetőségeire, a turisztikai koncepció újragondolására, valamint a sok esetben indokolatlan tiltásokat megfogalmazó jogszabályok módosításának szükségességére szeretnék felhívni a figyelmet a megmozdulással.
- Bízom abban, hogy sikerült az illetékesek figyelmét felhívni néhány lényeges dologra. Ellentmondásosnak tartjuk ugyanis, hogy nem távolodhatunk el a parttól ötszáz méternél távolabbra, a másodfokú viharjelzésben pedig egyáltalán nem szállhat vízre még az sem, aki történetesen átvezett az Atlanti-óceánon. Vannak olyan tengeri kajakok vagy egyéb vízi járművek, amelyekkel bármilyen időben biztonságos lehet a vízisport. A szörf tulajdonképpen viharbiztos eszköznek nevezhető. Azonban hiába ez egyik legalkalmasabb eszköz a viharban történő vitorlázásra, bizonyos szélerősség esetén tiltják a használatát a tavon. Remélem, hogy a Magyar Szörf Szövetség, a tengeri kajakos szakosztály, a szakma elismert képviselői sikerrel járnak majd a jogszabályok módosítása terén, amelyhez a mostani akciót referenciaként kapcsoljuk. Azt szeretnénk, ha a kellő szakmai háttérrel rendelkező egyesületek, felkészült, tapasztalt tagjai maguk dönthetnék el azt, hogy mikor mehetnek ki a vízre és mikor nem. Azaz, jogszabály ne korlátozza a jövőben a balatoni vízi sportolás lehetőségeit - hangsúlyozta a főszervező.
Szombaton az igencsak hideg vízben bemutatót tartottak kajakos "eszkimózásból", vagyis a borulás utáni visszafordulás technikájából. Sőt, Kardos Gábor büszkeségét, a Balaton első tradicionális, bambuszrudazatos, rákollóvitorlával hajtott polinéz hajója egy aszimmetrikus katamaránját is megcsodálhatták az érdeklődők .

A program, a szervezők szándéka alapján a téli Balaton szépségére is rámutatott, hiszen Kardos Gáborék szerint lenne lehetőség arra, hogy a tó egész évben fogadhassa a vendégeket. Amint az elhangzott, ehhez megfelelő háttér, akarat, összefogás és átgondolt, teljes évre kiterjedő koncepció is kell.
http://naplo-online.hu/cimlapon/20111203_szorfok_kajakok

--------------------------------

Hagyományőrző disznóvágás tizedszer
2011. január. 25. kedd

Badacsonytomaj (szj) _ Immár tizedik alkalommal rendeztek hagyományőrző disznóvágást az Egry művelődési központ udvarán.
A vidám program, a mangalica leszállítását és a kötelező előkészületeket leszámítva, az úgynevezett "fogópálinka" megkóstolásával vette kezdetét. Ez a hideg januári reggel okán is jól esett a résztvevő helybeli férfiembereknek, illetve némi energiát is biztosított a jó felépítésű mangalica megfogásához.

Nagy László, Badacsony legkiválóbb böllére nem is panaszkodott a segéderőre, de a haszonállatnak sem volt egyetlen hangos nyikkanása sem. A művelődési házban teázó, vagy éppen az edényeket rendező további résztvevők már csak azt tapasztalták, hogy a disznó szép csendesen átkerül az intézmény udvaráról a terasz előtti részre. Ekkor a férfiak még rámelegítettek egy kis házipálinkával, de volt aki inkább egy "hosszúlépcsőt" gurított le a reggelire kínált friss kifli, vagy langalló előtt, után (vagy helyett).

A hangulat mindenesetre már reggel 8 órakor kitűnő volt, amelyhez Fodor József, a helyszínt biztosító művelődési központ igazgatója még remek muzsikákat is összeválogatott. "Kicsiny falum", és a többi hasonló mulatós sláger töltötte be a teret, s közben a disznó először átesett a köpesztésen (forró vízzel és fémeszközökkel megszabadították hosszú szőrétől az állatot), majd a pörzsölésen és a felállványozáson. Talán mondani sem kell, de a humor egy pillanatra sem illant el a helyszínről.
Az állványon lógó mangalicát Nagy László szakértő módon gyorsan és pontosan bontotta az előírt részekre. Gyorsan megindulhatott a hurka- és kolbásztöltés, és készült a házi disznóvágás jellemző első fogásaként ismert finom orjaleves is. Ebből, na és a pirított májból, a pecsenyehúsból, a véres- és májashurkából aztán a már délutánra félszázra duzzadó helybeli csoport jó étvággyal fogyaszthatott. A kóstolás öröme mindenkit magával ragadott, olyannyira, hogy még egy tangóharmonika is előkerült a disznótoros mellé.

Fodor Józseftől a helyszínen megtudtuk, hogy a sonkát majd szeretnék bemutatni a március elején megrendezendő Utazás Kiállításon Badacsonytomaj standján, illetve a május 28-ai városnapi ünnepségre is tartogatnak belőle némi kóstolótó. A tizedik badacsonytomaji hagyományőrző disznóvágás egyébként szinte teljes egészében helyi civil kezdeményezésként zajlott le, igazán jó hangulatban.

----------------------------------

Bemutatkozott az új megbízott rendőrkapitány
2009.04.12. 09:58 | szj. |

Tapolca/Sümeg - Dr. Smura János alezredes, a tapolcai rendőrkapitányság megbízott parancsnoka immár hivatalosan is bemutatkozott a területén.
Több helyi rendezvényen is részt vett már, illetve egyebek mellett a legutóbbi sümegi képviselő-testületi ülésen szólalt meg. Itt Makkos Róbert századossal, sümegi őrsparancsnokkal közösen válaszoltak a képviselői kérdésekre, felvetésekre. A helybeliek többek között a gyalogos járőr jelenlétét hiányolták, és ebben kérték az új vezető segítségét. Ez a probléma egyébként Tapolcán és vélhetően sok más helyen is létezik, így minden bizonnyal előbb-utóbb erre, akár a polgárőrséggekkel való szorosabb, összehangoltabb munkával vissza kell még térni. Ezzel együtt a megbízott kapitány rendet, a közbiztonság javítását ígérte. Dr. Smura János kinevezése előtt a Veszprém megyei rendőrfőkapitányság ügyeleti osztályát vezette. Azt is megtudtuk, hogy az 1989 óta kapitányként Tapolcán dolgozó dr. Scher József ezredes betegállományban van, ezért irányítja a megbízott parancsnok a tapolcai kapitányság munkáját.

-----------------------------------
Végleg elköltözött a festő...
2009.03.24. 16:48 | szj. |

Lesencetomaj/Celldömölk - Szombaton vettek végső búcsút a napokban váratlanul elhunyt m. Molnár István festőművésztől a celldömölki temetőben. A barátai által csak Menyusnak szólított alkotó immár az égiek birodalmában forgathatja az ecsetet, s talán ott folytathatja ötvenhat év után befejődött földi pályafutását. A művésztársak nevében a festő barátja, Ambrus Lajos író búcsúzott, Pista immár urnába zárt hamvaitól a celldömölki temetőben.
Szerette a felhőket, talán most is ott van valahol közöttük, ahova életében is oly sokszor pillantott fel, azt kérdezve, vajon mennyi időm van még? Tavaly nyáron lesencetomaji otthonában egy beszélgetés során mondta, hogy tervei megvalósításához nagyjából öt évre lenne szüksége. Legalább ennyi. Sajnos ebből alig nyolc hónap valósult meg. Jöttek érte, mennie kellett, és még búcsúzni sem volt ideje. Küzdött a depresszióval, de ha jó passzban volt, hallatlan energiával, kitartással vetette magát a munkába. Sajátos ecsetkezelése, különleges színei és időnként meglepő, megdöbbentő, vagy éppen elgondolkodtató képei egyedi jelleget, műfajt képviseltek a hazai képzőművészetben. Örök ellenzéki volt. a szocializmusban és ma sem rejtette véka alá véleményét.
Sárváron született, Celldömölkön élte le gyermekkorát, itt járt iskolába, majd Szombathely következett, onnan Tanakajd. Kereste a helyét, míg megtalálta álmai otthonát Lesencetomajon. Itt nemzetközi alkotótábort hozott létre, ahol nyaranta számos szép, értékes alkotás született, gazdagítva a hazai képzőművészetet. A táborok lebonyolításában, szervezési munkáiban feleségére Borira mindig számíthatott. Az idei nyárra is tervezte a művésztábort, de ennek megszervezésére már nem maradt ideje.

--------------------------------

Emlékeztek a főjegyzőre
2009.03.31. 18:10 | szj. |

Badacsonytördemic - Két leánya, a hozzátartozók, rokonok jelenlétében koszorúzták meg az oroszok által 1945-ben lelőtt Péczer Sándor jegyző síremlékét a minap.
Az szomorú eseményen Vollmuth Péter badacsonytördemici és Balassa Balázs szigligeti polgármester is részt vett.
A régi temetőben a főjegyző két leánya, az 1943-ban született Veronika és az 1944-ben született Mária idézte fel a tragédát, illetve édesapjuk életútját.
Amint az elhangzott, 1945 március 27-én Szigligetről (ahova családját menekítette az oroszok elől) motorkerékpárral visszatért Tördemicre a jegyzőségre, hogy elásson fontos hivatali iratokat és kifizesse a szegényeknek járó pénzt. Munkája végeztével Szigliget felé haladt már motorjával, amikor az ororszok lelőtték. Értékeit, ruháit, motorját elvették, őt otthagyták az árokparton. A golyó ütötte sérülés következtében az akkor harmincnyolc éves főjegyző, férj, családapa elvérzett. Nagypénteken temették, azon a napon, amikor Győrben agyonlőtték Apor Vilmos püspököt. A két leány könnyek közötti emlékezése kitárt édesapjuk életútjára is, bár ők személyes emlékeket nem őrizhetnek róla, lévén, egészen apró gyermekek voltak még 1945 tavaszán. Péczer Sándor 1926 augusztusában kezdte pályáját Lesencetomajon, mint jegyzőgyakornok. 1930-ban vonult be katonai szolgálatra, majd 1931-ben Nagykanizsára került, 1933-ban pedig folytathatta korábbi munkáját Lesencetomajon. Egyetemi tanulmányai befejeztével 1932-ben avatták doktorrá Budapesten, 1933-ben szerzett jegyzői oklevelet. Először Gyenesdiás segédjegyzője volt, aztán 1937-ben került Nemestördemicre, ahol először körjegyző, majd főjegyző volt. Területéhez tartotott Szigliget is. Az ő idejében valósult meg Tördemic villamosítása, valamint Szigliget vízvezeték hálózatának részleges kialakítása.
1943 március 27-én vette feleségül Winkler Máriát és éppen két esztendővel később, 1945 március 27-én halt meg. Két kisgyermek, egy fiatal özvegyasszony maradt utána, akiket a rendszer ugyan osztályidegenként kezelt, a helyiek, ismerősök viszont önzetlenül segítették őket. A két leány, hatvannégy évvel a tragédia után, könnyek között helyezett koszorút édesapjuk emlékművére, és mondott köszönetet ezért az utókornak a helyszínen a két település polgármesterén keresztül. Tragikus körülmények között elhunyt édesapjuk ugyanis nem merült feledésbe, mindkét településen őrzik emlékét.

--------------------------------

Ősi zene, a magyarság eredete
2009.02.28. 10:05 | szj. |

Badacsonytördemic - Nem túl régóta élnek Badacsonytördemicen, de már mindenki ismeri őket a településen. Ez nem véletlen, hiszen Virág László Gábor és Heffner Attila már több rendezvényen mutatkozott be önálló műsorral.
A két - egyébként hazánkban sok helyen ismert, elismert - művész alapvetően a hagyományőrzés, a magyar történelem irányába kötelezte el magát, például Heffner Attila egyik bemutatkozó anyagában táltos-zenésznek, sámándob készítőnek nevezi magát. Bár több népszerőű hazai zenekarban is játszott már.
Társa, barátja Virág László Gábor teológus, magyarságkutató, aki számos előadást tartott az elmúlt években hazánkban, sőt határainkon túli magyarok meghívását is elfogadta már több alkalommal. - Tizenegy olyan előadásom, kutatási témám van, amelyeket rendszeresen a hallgatóság elé tárok, amikor meghívnak valahova. Persze, nem egszerre mindegyiket, hanem éppen azt, amit a szervezők kérnek. Nagyon érdekes például őseinkről, a szkíta íjfesztítő népekről szóló előadás, de a Földközi tenger amazonkirálynőiről, a magyar Alföld Szauromata sárkányairól, Attiláról és Római birodalom bukásáról, Árpád népének első szállásterületeiről, az Árpádházi Szent Erzsébet és a Rákóczi család kapcsoltáról, a pálosok égi nemzetségéről, a magyar nagyasszonyokról és a Pilis misztériumáról is tudok mindenre kiterjedő, átfogó képet nyújtani. Az előadássorozat egyébként felölei a szkíta őseinktől a napjainkig terjedő időszakot és az előadások végén minden kérdésre szívesev válaszolok - mondta Virág László Gábor. Heffner Attila aki egyebek között zeneszerző és hangnérnök, legutóbb Bánffy György és Szersény Gyula közreműködésével komplett életmű hangoskönyv anyagot készített, szerkesztett Wass Albert életművéről. Zenéit egyébként országszerte ismerik, használják, főleg olyanok, akiket személyesen megérintett Attila ősi magyar zenéket feldolgozó, bemutató előadása. Természetesen most ketten is fellépnek akár helyben, akár távolabbi helyeken is, ha hívják őket. Egy biztos, érdekes, maradandó élményt jelent a duó műsora.

--------------------------------

Ma sem feledik Tördemicen az írót
2009.01.05. 08:32 | szj. |

A néhány héttel ezelőtt sikerrel megrendezett forraltbor főző fesztiválon olyan mandulás kaláccsal kínálták a résztvevőket a házigazdák, amelynek receptje Herczeg Ferenc író hagyatékából származik. Vajon milyen kapcsolat fűzte a Horthy-korszakban ünnepelt írót a településhez? - vetődött fel bennem a kérdés, amellyel aztán megkerestem Vollmuth Péter polgármestert is pár nappal később.
A polgármester örömmel vette az érdeklődést, már csak azért is, mert meg van arról győződve, hogy Tördemicnek, Lábdinak, de még a szűkebb térségnek is olyan szellemiséget adott, hozott Herczeg Ferenc, amelynek ma is van érezhető hatása. Az írónak egyébként itt, a Balaton közelében volt nyaralója 1946-ig. Az épületegyüttes azonban 1982-ben leégett és az akkori hatóságok nem járultak hozzá a korhű helyreállításhoz. Így az újjáépítés után már külsejében is jelentősen megváltozott a Római úti kápolnával szemben lévő ingatlanegyüttes.
Ma három tulajdonosa van, Csizmadia Zsuzsanna, a testvére Csizmadia Lajos, és egy német orvos, aki Zsuzsanna nagybátyja révén szerzett itt tulajdonjogot.
Vollmuth Péter és Zsuzsanna kísérnek végig a hosszasan lenyúló területen, s közben megismerem a ház történetét. Valamikor a húszas évek elején Herczeg Ferenc barátaival erre kirándult és éppen itt a kápolna előtt robbant le a kocsija. Segítségért jöttek be ide, s közben kiderült, hogy a telek eladó. Az írót megfogta a táj szépsége és röviddel később megvásárolta az akkor még két épületből álló ingatlant. Majd tulajdonosként még ehhez építette meg a későbbi főépületet, ahol aztán rendszeresen látta vendégül akkori baráti körét, egyebek között a híres színésznőt, Bajor Gizit is. Egy szép pohárkészlet, amelyet a színésznő ajándékozott az írónak még ma is látható. De a négy épületben az ízléses, faragott bútorok, szekrények, képek, legalábbis ami az 1982-es tűz után megmaradt, ma is őrzik az író emlékét. Éppen ezért már többször felvetődött egy hosszabb időszakra berendezendő kiállítás, emlékszoba gondolata, s ezt Vollmuth Péter ma is napirenden tartja, csak hely kellene hozzá. Aztán megtudom azt is, hogy 1946-ban, Herczeg Ferenctől Szita József, Csizmadia Zsuzsanna nagybátyja vásárolta meg a tördemici nyaralót, de az addig színházi szabóként dolgozó nagybácsinak hamar külföldre – Münchenbe - kellett menekülnie a kommunista rezsim elől. Végül így örökölték meg Zsuzsáék és a nagybácsi bajor orvosbarátja a nyaralót. Zsuzsanna egyébként büszkén mesélte, hogy Szita József készítette az Egy szoknya, egy nadrág című film kosztümeit, és megszámlálhatatlan színházi darabot látott el öltözékkel. De sajnos őt is elüldözte az akkori rendszer.
Vendéglátóimmal innen, mondhatni stílusosan, a Herczeg Ferenc utcába autózunk át. Közben megtudom azt is, hogy a badacsonyi bazaltbányászat beszüntetéséért, a bazaltorgonák megmentéséért nagyon sokat harcolt az író, s az, hogy a hegy mai állapotában látható, minden bizonnyal neki is köszönhető.
A Villa Maricában már vár minket Horváth Lászlóné, Rózsika, aki dámához illő eleganciával, s egy általa rögtönzött „Herzceg Ferenc-kiállítással” fogad minket. – Kedvenc íróm – mutatja a köteteket, fényképeket, s a körben elhelyezett, szépen bekeretezett, egykor újságlapokat, amelyek mindegyikén az író szerepel valamilyen alkalomból. Az egyik felvételen például a Horthy Miklós kormányzó, és hitvese köszönti a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Herczeg Ferencet, Badacsonytördemici nyaralójában. Majd Rózsika felolvas, egy II. Rákóczi Ferenc kapcsán írt Herczeg-műből egy részletet, ami ma is megfontolandó lenne. Ez arról szól, hogy a kurucok nem az ellenség félelmetesen nagy erejétől buktak el, hanem a belülről romboló árulók sokasága miatt.
Herczeg Ferenc író, színműíró, újságíró, az MTA tagja, az Új Idők című irodalmi hetilap főszerkesztője volt. Több forrás is úgy ír róla, hogy a legjobban magyarul beszélő, nem magyar anyanyelvű író. Ez igaz, hiszen a dél-magyarországi, németlakta Versec kisvárosban, Franz Herzog néven látta meg a napvilágot 1863. szeptember 22-én. A város polgármestere Franz Joseph Herzog volt, az író édesapja. Az addig csak németül beszélő fiú Szegeden, az iskolában találkozott a magyar nyelvvel, amit aztán kiválóan megtanult és nem csak nyelvében, de szellemiségében is magyarrá vált. Jogász lett, majd az egyetem után néhány évig joggyakornokként dolgozott. Franz Herzog aztán Herczeg Ferenc néven lépett be az irodalomba, és egy csapásra népszerűvé vált. Igaz, pályafutása botránnyal kezdődött, hiszen párbajban megölt egy embert, amiért néhány hónapra államfogházba zárták. Azt azonban tudni kell, hogy az államfogház akkor „tiszteletre méltó szabadságvesztés” volt, amely nem járt becsületvesztéssel. Magát a párbajvétséget büntették, de úriembertől ezt időnként el is várta a társadalom. A zárkában írta első regényét Fenn és lenn címmel, amellyel nagy népszerűséget szerzett. Mikszáth Kálmán, a legtekintélyesebb bíráló is elismerte munkáját. Néhány éven belül színpadi szerzőként is sikert sikerre halmozott (A dolovai nábob leánya, Kéz kezet mos, A kék róka, Bizánc, Ocskay brigadéros, Huszti Huszt).
A Horthy-korszak legnépszerűbb írójaként minden elismerést, minden megtiszteltetést megkapott. A 30-as években belekezdett önéletrajzi köteteinek írásába, de ezt végül nem tudta befejezni. 1945-ben, a háború végén már nyolcvankét éves volt, még kilenc évet élt teljes visszavonultságban. Kilencvenegy éves volt, amikor 1954. február 24-én meghalt Budapesten. Művei a kommunista érában tiltólistán szerepeltek, az iskolákban nem szerepelt a tananyagban. Emlékét azonban őrzik művei és amint azt a badacsonytördemici példa is mutatja, az utókor sem feledkezik meg róla.

Tisztelt Olvasóim!

2009. május 1-től ezen a blogon megszüntettem bejegyzésem, de most újraindítom a verklit. Az elmúlt évek érdekességeiből pedig készítek egy kis válogatást.

Szijártó János

Sümeg - Tegnap reggel nagyszabású jelmezes felvonulás indult a  Kisfaludy térről a csütörtökön és pénteken megrendezett Kisfaludy-Ramasetter napok programjának második napján.  Utána városismereti nap és játékos vetélkedő várja a diákokat, este bállal zárták a hagyományos rendezvényt.