Utolsó kommentek

  • Katalin Halápiné Kálmán: világos , (2015.01.23. 23:19) A képem, ami túlélt engem
  • Móricz VK Gábor: Pereld be őket szerzői jogvédelem megsértése címén (2015.01.22. 23:19) A képem, ami túlélt engem
  • Imposztorék: Kedves Frony, én is szakmabeli vagyok és ugyanez... (2014.09.17. 20:00) Leépítve...
  • Frony: Kedves János! Én nem vagyok "szakmabeli" - de a ... (2014.09.16. 21:44) Leépítve...
  • - duplagondol: Túl sok kérdés talán nem is merül fel olvasás ut... (2014.09.14. 10:21) Leépítve...
  • Utolsó 20

Témák

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Képgalériáim

Tag feed

  • Lángoló Gitárok: Mindegyikünk abban hitt, tudunk valami jót csinálni közösen - Interjú Beck Zolival és Kispál Andrással
  • Lángoló Gitárok: Hivatalos Ibanez-előadó lett Kékkői Zalán
  • Lángoló Gitárok: Myrkur és Jo Quail csütörtökön a Dürer Kertben
  • Lángoló Gitárok: Az erő az egységben lakik - Delinquent Habits-interjú
  • Lángoló Gitárok: A Mikulás titkos élete - The Joystix klippremier
  • Tékozló Homár: Hiába állítja az Euronics, nem én mondtam le a rendelést!
  • Lángoló Gitárok: Megjelent Márton András szólóalbuma, a Szívgárda
  • KönyvesBlog: 2018 legemlékezetesebb interjúi – 1. rész
  • Lángoló Gitárok: "Köszönjük a technikai igényeinket!" - Teljes koncertfelvétel az Akelától
  • KönyvesBlog: A lány, akit családja elszakított a valódi világtól
  • KönyvesBlog: Könyvesblokk: Obama, Isaacson, Koltai

Leépítve...

2014.09.08. 16:13 | szj. | 7 komment

Húsz év után, ennyi jutott...

A szeptember 4-re összehívott értekezleten több régi kollégámmal együtt én is átvehettem a felmondásomat. Közel 20 év munka után egyik pillanatról a másikra elküld egy 3 hónapja idehelyezett botcsinálta "főszerkesztő". Két évtized - két havi végkielégítés, 50 nap felmondási idő, különösebb előzetes jelzés nélküli leépítés... ennyi járt, ennyi jutott.

1995-ben nem azért jelentkeztem a Veszprém megyei Naplóhoz, hogy tölteléket írjak, hanem azért, hogy az igazság (nagy szó, de komolyan vettem mindig) jegyében, az olvasók hiteles tájékoztatása érdekében dolgozhassak. Ez megadatott sokáig, amiért hálás vagyok a Jóistennek, és még pár embernek.  Ezért nem  fogadtam el 1998-ban Tapolcán képviselői,  al-, illetve a polgármester (jelölti) felkérést, majd később minden választás előtt ugyanígy cselekedtem, a balról, jobbról jövő ajánlatok során.
Megmaradtam egyszerű újságírónak, még akkor is, amikor többször igaztalanul bíróság elé citáltak, vagy megfenyegettek és a "cég" persze soha nem állt ki mellettem.


Az idén rendeztem tematikus kiállítást fotóimból ( http://veol.hu/kultura/sajtofotok-tiz-evrol-1610344 ), meglepően komoly érdeklődés mellett Tapolcán, és az idén kaptam a sümegi önkormányzattól ( http://veol.hu/hirek/kollegank-szijarto-janos-kituntetese-1610123 ) elismerést munkámért. Ezzel szemben az idén munkaköröm szabályos ellátása következtében ( http://veol.hu/hirek/a-112-es-segelyhivo-es-hullamai-1604544 ) a rendőrségre rángattak, és szabálysértési eljárást indítottak ellenem, cégünk persze néma maradt. Utólag látom, egyszerűbb lett volna nem megírnom, nem jeleznem az esetet az éppen dolgozó szerkesztőnek. Mert kizárólag én jöttem ki belőle rosszul. Sajnos megfeledkeztem arról, hogy itt már egy ideje, csak a "helykitöltés" volt a lényeg.

Aztán érkezett az új főszerkesztő, az ügyvezetés bunkósbotjaként. Nem beszélt velem (a többiek nevében nem nyilatkozom), hanem üzengetett. Ez elég érdekes főszerkesztői hozzáállás. Egyszer az első hetekben bejelentkeztem hozzá, de láttam, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy én mit, hol és hogyan dolgozom, mihez értek, mi a területem. Az viszont fontos volt, hogy az általam gondozott Lóerő mellékletben megjelenjen a megyei hirdetési vezető saját érdekeltségi körébe tartozó rendezvényről az előzetes háromszor egymás után. Bárki más súlyos pénzeket fizet minden milliméternyi hirdetésért. Három előzetes és két utólagos írás, majd pár hete ismét egy térképes "mocis" rendezvény előzetese - kötelezőként a Lóerőben. Kész röhej. Nem emlékszem, hogy az elmúlt húsz évben bármely korábbi hirdetési vezető így visszaélt volna a helyzetével, de most úgy tűnik jól egymásra találtak a főszerkesztővel.


Aztán idén tavasszal történt, hogy egy vállalkozó megkeresett egy ajánlattal. Arra kért, hogy mivel családtagja indulni szándékozik a helyhatósági választásokon, segítsem őket sajtó oldalról. Szóróanyagok, sajtóanyagok megírása, összeállítása, illetve a Naplóban való rendszeres megjelenés terén. Azt mondtam, hogy ezt nem tehetem meg, alkalmazott vagyok a cégnél, és egyébként sem szeretnék egyik politikai oldalhoz sem tartozni. Azt a választ kaptam, hogy nem is "hivatalosan" gondolták, hanem csak úgy "fű alatt". Zsebbe fizetnek fél éven át. Ezt természetesen azonnal elutasítottam. Aztán eltelt két hét és hirtelen egyik - ma agyon ajnározott - kolléganőm kezdett foglalkozni a témával (ami amúgy hozzám tartozott legalább tíz-tizenkét éve). Érdekesnek találtam a helyzetet és jeleztem a főszerkesztőnek, aki ebben nem talált semmi kivetnivalót, sőt azt mondta, hogy én ne menjek többé oda, kollégám pedig pedig továbbra is bőszen írogatott róluk a Naplóban.

Regényre való történetem van persze, lehet, hogy egyszer majd meg is írom. De most csak az a lényeg, hogy gépies, embertelen, az újságírót robotnak tekintő helyzet alakult ki röpke 3 hónap alatt, új főszerkesztőnk működése alatt. Nem számít, ki mihez ért, csak a hozzá való viszonyulás (megalázkodás). Kilenc régi, kipróbált, rutinos ember ment most, úgy hogy semmi előzetes infót nem kaptak erről. Egy értekezlet, ahol a jogász közli, hogy most, itt, ebben a pillanatban vége. Van öt perc a távozásra... 2014. Magyarország, Veszprém megye, Napló...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szijarto.blog.hu/api/trackback/id/tr386673971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemhiszem 2014.09.09. 09:31:00

hát, érdekes történet, de ahogy hallom ennél a cégnél egyre több az ilyen brutális, embertelen megoldás. reméljük a nagyfőnökök jól érzik magukat, de persze hiszem, hogy ezeknek az embereknek nincs lelkük.

Judit Kertész 2014.09.11. 11:37:58

Sajnos a mai világban sokszor nem a tudás és tapasztalat ami számít,hanem"talp" nyalás.Több helyen a korrupció miatt nyernek előnyt emberek és érnek el sikereket. De senki nem ismeri fel az ezzel okozott károkat,amik csak később kerülnek felszínre.Reméljük nem évtizedeknek kell eltelni mire felismerik ezeket és változtatnak rajta.

Eric Johnson 2014.09.12. 23:22:21

Kedves János!

Arthur Koestler írta egy helyen: "Ha jobbról ütnek, balról rúgnak, tudom, jó úton járok." Ez most Rád is teljes mértékben igaz lett. Ne csüggedj, ne add fel! Bízom benne, hogy sikerül hamarosan egy normális, tisztességes munkahelyet találnod.

kaczynski 2014.09.14. 10:19:54

Miután engem már elég sok helyről rúgtak ki, mint munkatársat, rovatvezetőt, de még főszerkesztőt is, meg tudom érteni, hogy ez milyen embertelen dolog. A magyar sajtóban azonban a mindennapok részévé vált az utóbbi években. A folyamat a magyar újságírás brutális leértékelődésével jár együtt, mégpedig mint szakmai, mint pedig erkölcsi színvonal tekintetében, amiről itt is olvashattunk. Néhány társammal tenni kívánunk ezzel szemben, illetve segítséget szeretnénk nyújtani azoknak, akiknek ilyen sors jut. Budapesten létrehoztunk egy egyesületet, ami a pártoktól független politikai újságírásért nevet viseli és a céljai között van az itt leírtakhoz hasonló helyzetbe került kollégák felkarolása. Ennek módozatait most dolgozzuk ki. Akit érdekel az együttműködés szeretettel várjuk. Lehet jelentkezni a zsebesi@gmail.com emailcímen.

- duplagondol 2014.09.14. 10:21:03

Túl sok kérdés talán nem is merül fel olvasás után. Max. annyi, ki volt a 'vállalkozó', ha már erényünk a tisztánlátás...

Frony 2014.09.16. 21:44:14

Kedves János! Én nem vagyok "szakmabeli" - de a véleményem leírom..... Látom már e fenti kommentelő ajánlott is munkát!
Lehet, hogy kevesebbet fog keresni - valahol máshol, de abban biztos vagyok, hogy a munkáját mindig szeretni fogja és úgy is végzi. Még ha most rossz passzban is van, gondoljon arra, hogy az elveit nem adta fel...(mert úgysem sok mindenünk maradt már ) hű maradt hozzájuk :)

Imposztorék 2014.09.17. 20:00:34

Kedves Frony, én is szakmabeli vagyok és ugyanezt megkaptam még 1994-ben, amit a kolléga. Szóval kirúgtak. Az idő múlásával és az elhelyezkedés esélye nélkül - el kell hinnie nekem - a szakma szeretete egyre enyészik. Ma már nyugdíjas vagyok, aminek határozottan örülök. Ahogy a szakmában uralkodó viszonyokat, a sajtó rangját látom boldog vagyok, hogy már nem kell ebben a mocsokban fetrengenem, elviselni az erkölcsi és anyagi megaláztatásokat.
Szabadúszás? Azt szoktam mondani, hogy a lapgazdák a szabadúszást, a vállalkozói újságírást szorgalmazzák, de ahogy szoktam mondani: a medencéből kiszivattyúzták a vizet.