_____Szijártó János______

Lesencetomaj/Celldömölk - Szombaton vettek végső búcsút a napokban váratlanul elhunyt m. Molnár István festőművésztől a celldömölki temetőben. A barátai által csak Menyusnak szólított alkotó immár az égiek birodalmában forgathatja az ecsetet, s talán ott  folytathatja ötvenhat év után befejődött földi pályafutását. A művésztársak nevében a festő barátja,  Ambrus Lajos író búcsúzott, Pista immár urnába zárt hamvaitól a celldömölki temetőben.
 Szerette a felhőket, talán most is ott van valahol közöttük,  ahova életében is oly sokszor pillantott fel, azt kérdezve, vajon mennyi időm van még? Tavaly nyáron lesencetomaji otthonában egy beszélgetés során  mondta, hogy tervei megvalósításához nagyjából öt évre lenne szüksége. Legalább ennyi. Sajnos ebből alig nyolc hónap valósult meg. Jöttek érte, mennie kellett, és még búcsúzni sem volt ideje.  Küzdött a depresszióval, de ha jó passzban volt, hallatlan energiával, kitartással vetette magát a munkába. Sajátos ecsetkezelése, különleges színei és időnként meglepő, megdöbbentő, vagy éppen elgondolkodtató  képei egyedi jelleget, műfajt képviseltek a hazai képzőművészetben.  Örök ellenzéki volt. a szocializmusban és ma sem rejtette véka alá véleményét.
 Sárváron született, Celldömölkön élte le gyermekkorát, itt járt iskolába, majd Szombathely következett, onnanTanakajd. Kereste a helyét, míg megtalálta álmai otthonát Lesencetomajon. Itt nemzetközi alkotótábort hozott létre, ahol nyaranta számos szép, értékes alkotás született, gazdagítva    a hazai képzőművészetet. A táborok lebonyolításában, szervezési munkáiban  feleségére    Borira  mindig számíthatott. Az idei nyárra is tervezte  a művésztábort, de ennek  megszervezésére  már nem maradt ideje.