A nagyközönség a Lesencéktől a Balatonig kistérséget a minden év szeptemberében megrendezett, hatalmas érdeklődéssel kísért szüreti felvonulással azonosítja. Egyrészt maga a rendezvény is ezen a néven fut lassan másfél évtizede, másrészt a bortermelő vidékre, érthető okok miatt szüret idején nagyobb figyelem összpontosul.
Pedig van itt látnivaló, érdekesség az év többi időszakában is, bár kétségtelenül az április és október közötti időszak a kedvező az idelátogatók számára.
Ha valaki a 84-es számú főúton autózik, a Keszthelyi-hegység északi oldalát láthatja. Azt a területet, ahol Lesence-patak mentén az ősi Tomaj nemzetség családi fészke volt valamikor. Ez a mai Lesencetomaj. A település, illetve közvetlen környezete, kedvező fekvése miatt, már a római korban is lakott volt. A falu határában, az úgynevezett Piroskereszt közelében több mint húsz éve tart annak a temetőnek a feltárása, amely a régészeti kutatás számára kiemelkedő jelentőségű, hiszen különleges hagyatékot, egy eddig kevéssé ismert népcsoport leleteit rejti.
A falu egykori birtokosa, Nedeczky Károly épített itt 1752-ben a barokk stílusú kastélyt. Az épületet 1854-ben bővítették, majd később 1953-ban és 1984-ben is. Ma fogyatékosok és pszichiátriai betegek otthona, parkja csodálatos, mintegy 1800 ültetett fa látható itt. Az otthon vezetőjének engedélyével igény esetén megtekinthető a kastély és a park.
Lesencetomaj levegőjét, művészeti vonatkozásban mindenképpen, megmozgatta m. Molnár István festőművész, aki Vas megyéből költözött át ide, „álmai vidékére”. Az általa kialakított, létrehozott nemzetközi művésztelepen rengeteg vendég, látogató, művész és művészkedvelő ember fordult meg az elmúlt években. A festőművész azonban idén márciusban váratlanul elhunyt, így még nem tudni, mi lesz a művésztelep sorsa.
A közeli Balatonederics, Veszprém megye tóparti szakaszának nyugati kapuja, kedvelt üdülőhelynek számít. A régészeti leletek szerint a vidéken már az ősidőkben éltek emberek. A magyarság jelenlétére 1214-től van írásos emlék: akkor még Edelichként említik. A település mellett magasodik a Keszthelyi-hegység, a hegy gyomrában pedig több barlang is meghúzódik. A környéken jó vadász- és horgászhelyek találhatók.
Mindenképpen a kuriózumok közé sorolandó a szafari-parkkal körülvett Afrika-múzeum, amelyet a néhai Afrika-vadász, dr. Nagy Endre hagyott örökségül az utókorra. Özvegye, Katalin nagyon sokat tett azért, hogy a látogatók elégedetten távozzanak a csipetnyi Afrika bejárása, megtekintése után. Az Afrika múzeumhoz tartozó vadasparkot is érinti, pontosabban közvetlenül mellette halad el az alig néhány évvel ezelőtt átadott tanösvény, amely végigvezeti a túrázót a csodálatos erdei tájon, egészen fel a hegytetőig, a Csodabogyós-barlang lejáratáig. A 393 méteres tengerszint feletti magasságban, a Nemzeti Park fokozottan védett területén nyíló barlang, a bejárat mellett burjánzó szúrós csodabogyó nevű örökzöld cserjéről kapta nevét. Az 1990-ben felfedezett barlangot összesen 5200 méter hosszban tárták fel a kutatók, a barlang legmélyebb pontja 121 méterre van a bejárattól. Az izgalmas túrák kedvelői előtt 2006-ban nyitották meg a Csodabogyóst, ami azt jelenti, hogy szakember kísérete, felügyelete alatt bárki megtekintheti a páratlan szépségű földalatti világot. Hozzá kell tenni, könnyed sétára senki se számítson, a lakkcipőt, a vasaltöltönyt, a kosztümöt nyugodtan otthon lehet hagyni.
Ha már Balatonedericsről van szó, akkor kötelező megemlíteni a Balatont. A település strandja az elmúlt években jelentősen megnőtt, és ami legalább ennyire fontos, meg is szépült. A kisgyermekes családok számára ideális a homokozásra alkalmas, lapos partszakasz, míg a másik oldalon a vízbiciklisek, csónakosok szállhatnak vízre. Mostanában a vízminőségre sem panaszkodhatott senki, mint ahogy az önkormányzat által üzemeltetett strand szolgáltatásaira sem. A folyamatosan növekvő közönség igazolta az itteni fejlesztések szükségességét.
Utolsó kommentek