Zalahaláp  _ Az idei évben is megemlékeztek a két világháborúban elhunyt katonákról a hősök tiszteletére állított emlékműnél a településen csütörtökön. November elsején, az időnként feltámadó metsző, hideg szél ellenére is szívet melengető hangulatban zajlott le az önkormányzat által hagyományosan megrendezendő közös emlékezés.
A Himnusz elhangzása, majd Szabó László művelődésszervező rövid köszöntője után Szencz Lajosné zalahalápi polgármesterasszony ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy november elseje, Mindenszentek napja, egy kis időre megállítja a mindennapok forgatagát, hiszen ez a nap eszünkbe juttatja a múltat, s azokat, akik már nem lehetnek közöttünk.
- Három emlékoszlopot állítottunk fel itt Zalahalápon 1993-ban, azoknak a tiszteletére, akiket a háború borzalmai vettek el szeretteiktől. Névtábla jelzi az ötvenkét nevet, akik innen mentek a háborúba, és ahonnan aztán nem tértek többé haza. De, hogy kik is voltak ők valójában, azt csak a közeli hozzátartozók, a feleségek, szülők, a gyermekek tudják igazán. A férfiakat katonaruhába öltöztették, fegyvert adtak a kezükbe, s adiákok az iskolapadokat, a gazdálkodók szépen megművelt földjeiket hagyták el azért, hogy teljesítsék a haza iránti kötelezettségeiket. Soha nem látott tájakon, hőségben, hidegben, fogolytáborokban, égő páncélosokban néztek szembe az ezerarcú halálllal. A várva várt szerető férj, édesapa, gyermek soha nem tért, haza, valahol a harcmezőn, jeltelen tömegsírban földelték el őket. Még a méltóságos emberi végtisztességet sem kaphatták meg - hangsúlyozta Szencz Lajosné arra utalva, hogy az utódoknak kötelességük megőrizni a háborúban elhunytak emlékét, így megadva számukra azt a végtisztességet, amire a hadszíntereken nem volt mód. A megindító beszéd után szavalatok emelték az ünnep fényét, majd koszorúkat, és apró, világító mécseseket helyeztek el a jelenlévők az emlékoszlopoknál. A többéves hagyománnyal rendelkező eseményen koszorúzott a zalahalápi és a sáskai képviselő-testület, a nyugdíjasklub, a tűzoltó egyesület, a sportegyesület, a Csontváry általános iskola, a napközi otthonos óvoda, a gazdakör, a Kolóniai nagycsaládosok egyesülete, valamint több hozzátartozó, majd minden résztvevő  elhelyezett egy-egy mécsest az emlékműnél.