_____Szijártó János______

Thomas Dephner szépen csillogó érmekkel térhetett haza, darvastói otthonába Sanghajból, a tizenkettedik speciális olimpiáról. A fiú neve ne tévesszen meg senkit, a fővárosi önkormányzat foglalkoztató intézetének lakója minden szempontból magyar, hazánkat képviselte a rangos világjátékon és nagyon szép eredményeket ért el.

 A darvastói intézetben Vaski Ferenc igazgatóval, Czémán Imrével,  Thomas felkészítőjével és az ifjú bajnokkal találkoztam a napokban és az előzményekről, a felkészülésről és természetesen magáról a versenyről érdeklődtem.

– Országos szintű válogatás előzte meg az utazó keret kijelölését. Thomas férfi szertornában szerepelt úgy, hogy bekerülhetett a magyar csapatba. Talaj, ló, ugrás, nyújtó, korlát és gyűrű, amelyben megmérethette magát, és a hazahozott öt érem bizonyítja, az olimpián sem vallott szégyent – mondta mosolyogva edzője.

Thomas a gyűrűt szereti legjobban, hiszen mint mondta, ott nagyon kell koncentrálni, ahhoz, hogy jól sikerüljön a gyakorlat, azaz, ennél a szernél érzi a legnagyobb kihívást. – Elég egy kicsi hiba és máris elcsúszik az érem – tette hozzá. Sanghajban ugyan nem a gyűrűn érte el a legjobb eredményt, azonban ez nem csökkenti érdemeit, hiszen aranyat szerzett nyújtón és az összetettben, ezüstérmet a lovon, bronzot pedig az ugrás és a talajgyakorlat hozta számára. – Egyáltalán nem izgultam, éreztem, hogy jól felkészültem, tudtam, hogy lelkileg, emberileg oda tudok koncentrálni a feladatokra. A sikerhez persze kellett a jó felkészülés is, amelyben Sipos Kálmán és Göndör Judit segített nekem nagyon sokat. Megnéztem jól a gyakorlatokat és próbáltam a lehető legjobban utánuk csinálni. Sokan szurkoltak nekem Sanghajban, nagyon nagyon jó érzés volt és talán ez is hozzá járult az érmekhez. A város egyébként nagyon szép, esténként gyönyörűen kivilágítják, csillog, villog minden, de vannak azért nyomornegyedek is, meg olyan helyek, ahol lehet vásárolni, emberekkel beszélgetni – sorolta Thomas, majd hozzátette, hogy köszöni a sok segítséget a darvastói intézetnek is.

Edzője megjegyezte, hogy a közlekedést szokni kellett azért, mert a kereszteződésekben amolyan „közmegegyezéses” alapon lehet áthaladni, ráadásul hihetetlen nagy a forgalom.

- Visszatérve Thomasra, a fiú által említett két sportember kint a világjátékon segített a versenyzésben, viszont ő 2004. óta foglalkozik a tornával, tulajdonképpen attól kezdve, amióta az intézetbe került. Elég jó mozgáskoordinációval rendelkezik és szerencsére nagyon könnyen tanulta a feladatokat. Itt a hat szerből kettőt tudunk csak gyakorolni, a talajt és az ugrást. A többihez külső segítséget kellett igénybe vennünk. Ebben a sümegi Kisfaludy gimnázium volt a partnerünk, ott tudtunk folyamatosan gyakorolni. Ahhoz képest, hogy három éve ismerkedett meg egyáltalán a szertornával, igen szép eredményt ért el Thomas. Szerencsésen találkozott nála az akarat és a tehetség – fogalmazott Czémán Imre. Thomas pedig egyetértően bólogatott, s közben meg-megsimogatta a nyakában lógó, valóban szépen csillogó érmeket.