Tapolca -Idén januárban ünnepelte nyolcvanötötdik születésnapját dr. Nádori László professzor, testnevelő tanár, sportpszichológus. A nemzetközi sportéletben ismert és elismert szakember éppen hatvan esztendeje van a pályán. A kettős évforduló kapcsán arról érdeklődtem, hogy miként került kapcsolatba a sporttal, illetve arra is kíváncsi voltam, miként lehet az emberi léptékben igencsak hosszú időszakot bármilyen szempontból összegezni, értékelni, elemezni, rendszerezni.
- Hosszú utat tettem meg - törte meg a néhány másodpercnyi hallgatás után a csendet az általában jó kedélyű professzor, majd gyerekkoráról kezdett beszélni. - Kislángon születettem, Fejér vármegyében. De csak véletlenül itt, hiszen családunk Tolna megyei volt, de szüleim ide költöztek. Gyermekkoromat Pincehelyen töltöttem, de soha nem felejtettem el Kislángot sem. Három éves koromig laktunk itt, de nagyon éles emlékeim vannak innen, később többször visszalátogattam ide. A gyermekkori emlékeim egyébként is végigkísérték életem, megtanultam a helyes önértékelést, azt, hogy soha ne becsüljem túl magamat. S talán éppen a szép emlékű gyermekkornak köszönhetem azt is, hogy nagyon nagy problémáim soha nem voltak. Pedig világháborút éltem meg, hadifogoly is voltam. Utólag sok esetben kiderült, valahogy mindig jó érzékkel hoztam meg döntéseimet. Nem tudatosan, inkább ösztönösen. Erre egy példát is említenék. 1944-ben bevonultam katonának Várpalotára az aknavetősökhöz. Amikor az orosz hadsereg már közeledett, az apám értem jött, hozta a civil ruhát, hogy menjek haza, azaz szökjek meg. Gondolkodás nélkül azt mondtam: édesapám nem megyek, itt van velem 460 karpaszományos honvéd én velük maradok. Apám nagyon szomorúan ballagott haza. Aztán négy nappal később kiderült, helyesen döntöttem. Nyilvános kivégzést tartottak, azt a négy katonát végezték ki, akik megszöktek tőlünk - mondta a Nádori László.
A professzor Pincehelyen és Mezőszilason végezte az elemi iskolát. 1943-ban a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett. 1943-tól a Magyar Királyi Testnevelési Főiskola hallgatója volt, majd 1944-ben behívták katonának, karpaszományos honvédként szolgált. Csapattestét Várpalotáról Németországba vezényelték, ott angol hadifogságba esett, 1946-ban tért haza.
- A gimnáziumra mindig szívesen gondolok vissza, hiszen rengeteget tanultam itt és sokat köszönhetek egykori tanáraimnak. Csak egy példa: amikor hadifogságba kerültünk, nagyon jól jött, hogy tudok németül. Ugyanis a német szakáccsal tudtam kommunikálni, ami persze némi "hozadékkal" is járt számomra - tette hozzá mosolyogva.
Arról is beszélt, hogy kényszerű távolléte alatt is volt lehetősége sportolni, például játszott a magyar hadifogoly válogatottban, Baróti Lajos - későbbi szövetségi kapitány - társaként. Az egyik mérkőzés után holland szakemberek csalogatták a középső védő poszton imponálóan játszó Nádori Lászlót. De a szíve már nagyon hazahúzta.
Kalandos hazatérése után folytatta főiskolai tanulmányait, 1950-ben szerezte meg testnevelő- tanári diplomáját. Azonban még főiskolásként, 1948-ban bekapcsolódott a sportmozgalmakba, tulajdonképpen innen számítja sportvezetői tevékenységét Nádori László, azaz innen datálódik a most hatvan éves, kerek évfordulós szakmai pályafutás.
A diploma megszerzése után egy évig a budapesti Jedlik Ányos Gimnázium tanáraként dolgozott, majd 1951-től az Országos Testnevelési és Sportbizottság munkatársaként. Mélyrehatóan foglalkozotott a sportolók alapozásának, felkészülésének lehetőségeivel, amit aztán kamatoztathatott is a Magyar Olimpiai Bizottság titkáraként. - Minden szempontból felejthetetlen volt az 1952-es Helsinki olimpia, ahol 16 aranyérmet szereztünk. Ezekben az években menetelt az Aranycsapat is, ők 1954-ben ezüstérmet szereztek a futballvilágbajnokság döntőjében a német válogatott ellen - tette hozzá.
Nádori professzor külön kitért erre a témára, hiszen egyrészt személyesen ismerte az összes játékost, másrészt a mai napig sokan azt gondolják, akkor "bundáztak" a magyarok és ezért nem született meg az aranyérem. - Semmiféle bunda nem volt, egyszerűen a mieink sokkal fáradtabbak voltak, mint az ellenfél. Eleve egy olyan helyen kaptak szállást, ahol nem tudtak aludni, illetve nem sikerült eléggé jól a felkészülés. Erről bárki meggyőződhet, ha megnézi a felvételt - hangsúlyozta.
Aztán következett 1956, ami az országnak a forradalmat, a sportolóknak a melbourni olimpiát jelentette. Nádori László természetesen ekkor is a csapattal tartott.
- Rengeteg helyen nyilatkoztam ezzel kapcsolatban, hiszen különböző okok miatt, tulajdonképpen rám szakadt a csapat vezetése. A sajtóval is én tartottam a kapcsolatot, de az újságírók sokszor egészen más írtak, mint amit mondtam. Olyanokat kérdeztek, hogy hányan sérültek meg a csapatból, amikor kitörtünk Budapestről, amire én azt mondtam, hogy egyszerűen eljöttünk a fővárosból autóbusszal. Persze nem ezt írták le, de én védekezni nem tudtam, és a torz hírek bejárták a világot. Prágában álltunk már hatodik napja, az ottani elhárítás meg őrjöngött, hiszen a Vencel-téren már zászlókkal vonultak az emberek, azt skandálva "de jó nektek, ti már szabadok vagytok". Nem kis nezézségek árán utazhattunk ki végül Melbournebe, amihez végül prágai ismeretségem is szükségeltetett. Megjegyzem, Prágában az elhárítás hatalmas termetű emberei mindenhova követtek, már köszöntünk egymásnak. Végül ha bonyodalmak árán is, de repülhettünk az olimpiára, ahonnan aztán a negyedik legeredményesebb csapatként térhettünk haza, igaz némileg megfogyatkozva, a kintmaradó sportolók miatt - mondta Nádori László.
A forradalom után 1957 és 1960 között előbb az Árpád, majd a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban tanított. 1960-tól 1965-ig a Testnevelési Tudományos Kutatóintézet munkatársaként dolgozott, majd a Testnevelési Főiskola (ma Magyar Testnevelési Egyetem) oktatójaként. 1968-tól a TF Kutatóintézetének igazgatóhelyettese, majd 1975-tol 1986-ig igazgatója. 1978-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1988-tól a Janus Pannonius Tudományegyetem tanácsadója.
Szakmai életútjának jelentős állomása volt az 1966-os esztendő, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán elvégezte a pszichológia szakot. Egy évvel később a tizenhárom-tizennyolc évesek alapvető mozgástulajdonságainak összehasonlító vizsgálatával pszichológiából egyetemi doktori címet, 1973-ban "Az edzés elmélete és módszertana" című könyvével a biológiatudomány kandidátusa tudományos fokozatot szerzett. Ez a monográfia egyébként azóta négy hazai kiadást ért meg, és több nyelvre lefordították. 1981-ben megvédte az alapvető testi képességek fejlesztésének elméleti alapjairól írott akadémiai doktori értekezését. Kutatási területe a sportpszichológia, az edzéselmélet, valamint a gyermek
testi-lelki fejlődése és a sport kölcsönhatásának a vizsgálata. Számos sporttal foglalkozó hazai és nemzetközi szervezet munkájában vett, vesz részt, vezetőként, alapítóként. Elismeréseinek számát nehéz lenne felsorolni.
A politikával 1990-ben került kapcsolatba, két cikluson át az SZDSZ országgyűlési képviselőjeként is dolgozott. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, abban a nyolc évben még lehetett a parlamentben vitatkozni, fontos ügyekben előbbre jutni, a kormánypárti és az ellenzéki képviselők akkor még nem ellenségként viszonyultak egymáshoz. Politikusként sem szakított sporttal, az Országgyűlés oktatási, tudományos, ifjúsági és sport bizottságában dolgozott és a felsőoktatási és az Európai Unióhoz való csatlakozással foglalkozó albizottságok tagja, a sport albizottság elnöke volt. Az aktív politizálástól ugyan eltávolodott kissé, ugyanakkor a sportban továbbra is aktívan dolgozik, előadásokat tart, tanulmányokat készít, utazik, összegzi tapasztalataot. Most éppen egy "húzós" témában, a dopping sportolókra kifejtett káros hatásaival kapcsolatban kezdett el anyagokat, információkat gyűjteni.
- A gimnáziumra mindig szívesen gondolok vissza, hiszen rengeteget tanultam itt és sokat köszönhetek egykori tanáraimnak. Csak egy példa: amikor hadifogságba kerültünk, nagyon jól jött, hogy tudok németül. Ugyanis a német szakáccsal tudtam kommunikálni, ami persze némi "hozadékkal" is járt számomra - tette hozzá mosolyogva.
Arról is beszélt, hogy kényszerű távolléte alatt is volt lehetősége sportolni, például játszott a magyar hadifogoly válogatottban, Baróti Lajos - későbbi szövetségi kapitány - társaként. Az egyik mérkőzés után holland szakemberek csalogatták a középső védő poszton imponálóan játszó Nádori Lászlót. De a szíve már nagyon hazahúzta.
Kalandos hazatérése után folytatta főiskolai tanulmányait, 1950-ben szerezte meg testnevelő- tanári diplomáját. Azonban még főiskolásként, 1948-ban bekapcsolódott a sportmozgalmakba, tulajdonképpen innen számítja sportvezetői tevékenységét Nádori László, azaz innen datálódik a most hatvan éves, kerek évfordulós szakmai pályafutás.
A diploma megszerzése után egy évig a budapesti Jedlik Ányos Gimnázium tanáraként dolgozott, majd 1951-től az Országos Testnevelési és Sportbizottság munkatársaként. Mélyrehatóan foglalkozotott a sportolók alapozásának, felkészülésének lehetőségeivel, amit aztán kamatoztathatott is a Magyar Olimpiai Bizottság titkáraként. - Minden szempontból felejthetetlen volt az 1952-es Helsinki olimpia, ahol 16 aranyérmet szereztünk. Ezekben az években menetelt az Aranycsapat is, ők 1954-ben ezüstérmet szereztek a futballvilágbajnokság döntőjében a német válogatott ellen - tette hozzá.
Nádori professzor külön kitért erre a témára, hiszen egyrészt személyesen ismerte az összes játékost, másrészt a mai napig sokan azt gondolják, akkor "bundáztak" a magyarok és ezért nem született meg az aranyérem. - Semmiféle bunda nem volt, egyszerűen a mieink sokkal fáradtabbak voltak, mint az ellenfél. Eleve egy olyan helyen kaptak szállást, ahol nem tudtak aludni, illetve nem sikerült eléggé jól a felkészülés. Erről bárki meggyőződhet, ha megnézi a felvételt - hangsúlyozta.
Aztán következett 1956, ami az országnak a forradalmat, a sportolóknak a melbourni olimpiát jelentette. Nádori László természetesen ekkor is a csapattal tartott.
- Rengeteg helyen nyilatkoztam ezzel kapcsolatban, hiszen különböző okok miatt, tulajdonképpen rám szakadt a csapat vezetése. A sajtóval is én tartottam a kapcsolatot, de az újságírók sokszor egészen más írtak, mint amit mondtam. Olyanokat kérdeztek, hogy hányan sérültek meg a csapatból, amikor kitörtünk Budapestről, amire én azt mondtam, hogy egyszerűen eljöttünk a fővárosból autóbusszal. Persze nem ezt írták le, de én védekezni nem tudtam, és a torz hírek bejárták a világot. Prágában álltunk már hatodik napja, az ottani elhárítás meg őrjöngött, hiszen a Vencel-téren már zászlókkal vonultak az emberek, azt skandálva "de jó nektek, ti már szabadok vagytok". Nem kis nezézségek árán utazhattunk ki végül Melbournebe, amihez végül prágai ismeretségem is szükségeltetett. Megjegyzem, Prágában az elhárítás hatalmas termetű emberei mindenhova követtek, már köszöntünk egymásnak. Végül ha bonyodalmak árán is, de repülhettünk az olimpiára, ahonnan aztán a negyedik legeredményesebb csapatként térhettünk haza, igaz némileg megfogyatkozva, a kintmaradó sportolók miatt - mondta Nádori László.
A forradalom után 1957 és 1960 között előbb az Árpád, majd a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban tanított. 1960-tól 1965-ig a Testnevelési Tudományos Kutatóintézet munkatársaként dolgozott, majd a Testnevelési Főiskola (ma Magyar Testnevelési Egyetem) oktatójaként. 1968-tól a TF Kutatóintézetének igazgatóhelyettese, majd 1975-tol 1986-ig igazgatója. 1978-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1988-tól a Janus Pannonius Tudományegyetem tanácsadója.
Szakmai életútjának jelentős állomása volt az 1966-os esztendő, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán elvégezte a pszichológia szakot. Egy évvel később a tizenhárom-tizennyolc évesek alapvető mozgástulajdonságainak összehasonlító vizsgálatával pszichológiából egyetemi doktori címet, 1973-ban "Az edzés elmélete és módszertana" című könyvével a biológiatudomány kandidátusa tudományos fokozatot szerzett. Ez a monográfia egyébként azóta négy hazai kiadást ért meg, és több nyelvre lefordították. 1981-ben megvédte az alapvető testi képességek fejlesztésének elméleti alapjairól írott akadémiai doktori értekezését. Kutatási területe a sportpszichológia, az edzéselmélet, valamint a gyermek
testi-lelki fejlődése és a sport kölcsönhatásának a vizsgálata. Számos sporttal foglalkozó hazai és nemzetközi szervezet munkájában vett, vesz részt, vezetőként, alapítóként. Elismeréseinek számát nehéz lenne felsorolni.
A politikával 1990-ben került kapcsolatba, két cikluson át az SZDSZ országgyűlési képviselőjeként is dolgozott. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, abban a nyolc évben még lehetett a parlamentben vitatkozni, fontos ügyekben előbbre jutni, a kormánypárti és az ellenzéki képviselők akkor még nem ellenségként viszonyultak egymáshoz. Politikusként sem szakított sporttal, az Országgyűlés oktatási, tudományos, ifjúsági és sport bizottságában dolgozott és a felsőoktatási és az Európai Unióhoz való csatlakozással foglalkozó albizottságok tagja, a sport albizottság elnöke volt. Az aktív politizálástól ugyan eltávolodott kissé, ugyanakkor a sportban továbbra is aktívan dolgozik, előadásokat tart, tanulmányokat készít, utazik, összegzi tapasztalataot. Most éppen egy "húzós" témában, a dopping sportolókra kifejtett káros hatásaival kapcsolatban kezdett el anyagokat, információkat gyűjteni.
Dr. Nádori László 2002-ben költözött Tapolcára, ahol a város vezetése is örömmel fogadta és külsős bizottsági tagként számtottak munkájára is. A professzor Tapolcát lakhelyként is hamar megszerette, mint mondta, a főváros után élvezi a vidéki élet minden örömét. A várost természetesen már korábbról ismerte, hiszen negyven éve van egy kis nyaralója a közeli Ábrahámhegyen, ahonnan gyakran "átugrottak" Tapolcára. Az egyre gyakoribb átruccanások idején fogalmazódott meg benne és feleségében a végleges letelepedés szándéka. Ezt a döntést ma sem bánta meg, szereti a kisvárost, az itteni embereket.
Utolsó kommentek