Tapolca - Az óvodában a szabad játék, a minden napos mese, az iskolában a művészetek megismerése segíti legjobban a gyerekek fejlődését. Így vélekedett dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus a tapolcai Batsányi művelődési központban tartott Gyerekek, óvodák, iskolák című előadásában. A rendezvényt a Gyulakeszin szerveződő Waldorf-iskola szülői munkaközössége hívta életre, és amint az a helyszínen kiderült, szülői részről jelentős érdeklődés kísérte azt.
A pszichológus hangsúlyozta, hogy a mai iskolai tananyag csak kis részben hasznosul, hiszen az alapvetően nem a gyermek szemével közelíti meg a tudás megszerzésének lehetőségét, nem a gyerek szemével látja a világot. Pedig a kicsiknél az érzelmi intelligencia kialakítása a legfontosabb, illetve az, hogy fogadják el őt olyannak, amilyen. Nem szabadna hat éves gyerekek fejét száraz tananyaggal tömni, mert ez egyrészt nem is érdekli a többséget, másrészt adott esetben több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Az öröm, az élmény jelentősége kiemelt, anélkül nincs fejlődés, valódi tanulás. Az oktatási rendszer problémáit egyebek között az is jelzi, hogy az életben való érvényesülés nem feltétlenül függ össze az iskolai eredményekkel. Dr. Vekerdi Tamás szerint a gyengébben teljesítő tanulók nem biztos, hogy butábbak, mint a jól teljesítők, csak éppen más a fejlődési igényük, beállítottságuk. Ugyanakkor lehet, hogy éppen a főbb tárgyakból gyengébb jegyeket szerzők között van olyan, aki nem jut el arra a pályára, amelyre igazán alkalmas lenne, illetve ez fordítva is igaz, sokan alkalmatlanok arra, amit választottak, de tanulmányi eredményeik alapján ezt megtehették. Az előadásan az is elhangzott, a szülőnek nem szabadna otthon "gyötörni" a gyereket a leckével, hiszen ez a diákra és az iskolára tartozik, tartozna. A szülő az érzelmi fejlődésért tehet sokat. Nem kell az ovist olvasni tanítani, hiszen példák sorával biznyítható, nem számít ki tud olvasni és ki nem, az első osztályban. A mai gyerekek általában 6-8 éves koruk között lesznek iskolaérettek, addig a játék, a mozgás, a mese szerepe sokkal lényegesebb. A spontán tanulás fejleszti őket a legjobban. Ha idejekorán tanítgatják , rosszul mondott szavaikat, mondataikat állandóan javítgatják, még az is lehet, hogy később fog beszélni, mint egyébként.
A pszichológus szerint a magyar oktatásban a gyerekek túlterheltek és nincs kellőképpen biztosítva érzelmi fejlődésük. Példaként egy felmérést is említett, ami szerint a magyar és cseh gyerekek első osztályos korukban átlag felettiek az értő olvasásban, míg a norvégok és svédek átlag alattiak. Aztán ugyanez a felmérés a 15 esztendősök körében éppen fordított eredménnyt hozott, sőt eszerint a svéd érettségizettek sokkal jobbak az értő olvasás területén, mint a magyar diplomások. Lenne tehát min változtatni, de dr. Vekerdi Tamás nem túl bizakodó, hiszen tény, hogy a mai magyar oktatási rendszer egy rendkívül nehezen mozduló, mozdítható rendszer.
A pszichológus hangsúlyozta, hogy a mai iskolai tananyag csak kis részben hasznosul, hiszen az alapvetően nem a gyermek szemével közelíti meg a tudás megszerzésének lehetőségét, nem a gyerek szemével látja a világot. Pedig a kicsiknél az érzelmi intelligencia kialakítása a legfontosabb, illetve az, hogy fogadják el őt olyannak, amilyen. Nem szabadna hat éves gyerekek fejét száraz tananyaggal tömni, mert ez egyrészt nem is érdekli a többséget, másrészt adott esetben több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Az öröm, az élmény jelentősége kiemelt, anélkül nincs fejlődés, valódi tanulás. Az oktatási rendszer problémáit egyebek között az is jelzi, hogy az életben való érvényesülés nem feltétlenül függ össze az iskolai eredményekkel. Dr. Vekerdi Tamás szerint a gyengébben teljesítő tanulók nem biztos, hogy butábbak, mint a jól teljesítők, csak éppen más a fejlődési igényük, beállítottságuk. Ugyanakkor lehet, hogy éppen a főbb tárgyakból gyengébb jegyeket szerzők között van olyan, aki nem jut el arra a pályára, amelyre igazán alkalmas lenne, illetve ez fordítva is igaz, sokan alkalmatlanok arra, amit választottak, de tanulmányi eredményeik alapján ezt megtehették. Az előadásan az is elhangzott, a szülőnek nem szabadna otthon "gyötörni" a gyereket a leckével, hiszen ez a diákra és az iskolára tartozik, tartozna. A szülő az érzelmi fejlődésért tehet sokat. Nem kell az ovist olvasni tanítani, hiszen példák sorával biznyítható, nem számít ki tud olvasni és ki nem, az első osztályban. A mai gyerekek általában 6-8 éves koruk között lesznek iskolaérettek, addig a játék, a mozgás, a mese szerepe sokkal lényegesebb. A spontán tanulás fejleszti őket a legjobban. Ha idejekorán tanítgatják , rosszul mondott szavaikat, mondataikat állandóan javítgatják, még az is lehet, hogy később fog beszélni, mint egyébként.
A pszichológus szerint a magyar oktatásban a gyerekek túlterheltek és nincs kellőképpen biztosítva érzelmi fejlődésük. Példaként egy felmérést is említett, ami szerint a magyar és cseh gyerekek első osztályos korukban átlag felettiek az értő olvasásban, míg a norvégok és svédek átlag alattiak. Aztán ugyanez a felmérés a 15 esztendősök körében éppen fordított eredménnyt hozott, sőt eszerint a svéd érettségizettek sokkal jobbak az értő olvasás területén, mint a magyar diplomások. Lenne tehát min változtatni, de dr. Vekerdi Tamás nem túl bizakodó, hiszen tény, hogy a mai magyar oktatási rendszer egy rendkívül nehezen mozduló, mozdítható rendszer.
Utolsó kommentek