Badacsonytördemic – A település a bazaltorgonáiról és szőlőjéről is híres Badacsony északi oldalán, a hegy lejtőjén fekszik, míg a vele egy közigazgatás alá tartozó Badacsonylábdihegy közelebb a tóhoz, a nyugati oldalon. A 483 méter magas hegy lejtőin a szőlőkultúra tulajdonképpen „ősidők” óta meghatározó, már a rómaiak is foglalkoztak e nemes növény termesztésével. Ma is a legjobb minőségű szőlőültetvények találhatók itt, a Kéknyelűt, a Szürkebarátot távoli tájakon is ismerik.
A terület már a bronzkorban is lakott volt, és számos római kori lelet került elő Tördemicen, Lábdiban. Az első írásos emlékek 1297-ből származnak, 1299-ben pedig kápolnát avattak Szent János tiszteletére. Jelentős pusztítást szenvedett el a térség a török időkben, ekkoriban a tördemici plébánosok a szigligeti várban laktak. 1696-ig az összeírók még csak meg sem említik az 1634-ben lakatlanná váló falut. Aztán 1696-ban megtört a jég, a rendelkezésre álló adatok szerint tizenhét nemes portájáról tesznek említést. 1764-ben Tördemicet a nemes Szabó család birtokolja. Ekkoriban kezdődött meg a jelenlegi templom elődjének felépítése, ami ugyan 1821-ben leégett, de hívők adományaiból ismét felépítették. 1836-ban az Eszterházy család befolyása alá kerül a település, 1842-ben felépül az első iskola. A szabadságharc utáni években ismét sokat szenvedtek az itt élők, ugyanis1857-ben és 1860-ban hatalmas tűzvész pusztított, 1862-ben pedig négy haramia teljesen kifosztotta a plébániát.
Nevezetes naphoz érkezett a lakosság 1871. augusztus 30-án, amikor II. Lipót belga király felesége Mária Henrietta (József nádor, királyi herceg lánya) kíséretével „lerándult” Badacsonyba. A vendégeket négyökrös fogattal szállították fel a csodálatos panorámával megáldott hegy tetejére. A királyné nagyon jól érezte magát, a badacsonyi 1834-es termésű bor megkóstolása után pedig gitározott és énekelt. Aztán az ökrös fogattal átgurultak Tördemicre a plébániára. A falu népe megcsodálta a királynőt, főként amiatt, hogy milyen sokat és milyen szépen beszél magyarul.
1892-ben halt meg Pados János nyugdíjas plébános, a tördemici helytörténet jelentős alakja, aki a 48-as szabadságharcban is részt vett. 1904-ben a régi templomot lebontották, mivel a hívek már nem fértek el benne. 1908-ban elérte a vasút a települést, 1920-ben Debrecenyi Gyula lett a plébános, aki számos fejlesztést kezdeményezett és vitt véghez Tördemicen. 1941-ben épült a kultúrotthon, 1950-ben pedig megváltozott a település neve Nemestördemicről Badacsonytördemicre. Közigazgatásilag egy ideig Badacsonytomajhoz tartozott, de a rendszerváltozás óta önálló önkormányzatot (Lábdival együtt) működtethet a község.
- Közel ezren laknak Badacsonytördemicen és Badacsonylábdihegyen, ami nyáron körülbelül háromszorosára duzzad. Azonban sajnos fogyóban van a lakosságunk – tudtam meg Vollmuth Péter polgármestertől. A nyolcvanas évek elején még ezerötszáz lakosa volt a településnek, sőt volt idő, amikor az 1800-at is elérte a lélekszám. Az iskolát Badacsonytomajjal közösen tartják fenn, és a népességfogyást jól példázza az is, hogy az iskolában ma annyi gyerek van összesen, mint valamikor csak Tördemicen volt.
Az önkormányzat – együttműködve a környező badacsonyi településekkel - ugyanakkor nagy hangsúlyt helyez a régi, történelmi emlékek, épületek helyreállítására, rendbe hozására. A közelmúltban újították fel például a Ranolder-keresztet, de számos más megvalósításra való tervvel is rendelkeznek. – Szeretnénk növelni a látogatottságot, egyrészt a szép, rendezett külső megjelenéssel, másrészt érdekes, vonzó programokkal. Népszerű a decemberi forraltbor főzőversenyünk, hasonlóan a kocsonya-szépségversenyhez, de a szürkemarha fesztivál is országos hírnévnek örvend. Ugyanez igaz a Szürkebarát borversenyre, a Márton-napi ünnepségre, és több kisebb rendezvényünkre. A faluház udvarán felállított kemencét is sokan kedvelik, azt lehet mondani, hogy hetente használják különböző civil szervezetek programokon hús, vagy éppen valamilyen péksütemény készítéséhez. Ezzel együtt rendszeresen nyílnak meg képzőművészeti kiállítások nálunk – sorolta a polgármester.
A nagyon szépen helyreállított volt iskolaépületben egy tulajdonképpen mindenre kiterjedő centrumot hoztak létre, ahol a közigazgatási feladatok ellátásán túl a kulturális élet is megfelelő körülmények között szerveződhet. Van faluház, teleház, könyvtár, szép, rendezvények lebonyolítására alkalmas udvarral. A még kihasználatlan épületrészekre is készek a tervek, borászati továbbképzéseket, állandó kiállítások berendezését szeretnék megvalósítani, anyagi lehetőségeik függvényében. Az udvaron egyébként egy egészen különleges szőlőprés-kiállítás már most is megtekinthető.
Ráadásul, ennek hírére, egyre többen ajánlanak fel újabb szép eszközöket a tárlathoz.
Vollmuth Péter jó hírként említette, hogy tizenöt év után visszakerült a településhez a lábdihegyi strand. – Teljes helyreállítást tervezünk, ami a mederkotrástól, a régi építmények lebontásától azok újjáépítéséig terjed, összességében mintegy hetven milliós költségű beruházással. Természetesen ezt kizárólag pályázati támogatástól tudjuk megoldani, azonban bízom ennek sikerességében. Az mindenképpen jó, hogy a lakosság is szívügyének érzi a strand újbóli megnyitását, és amikor társadalmi összefogásra volt szükség, rengetegen jöttek el és segítettek, takarítottak, dolgoztak.
A polgármester ezzel kapcsolatosan büszkén jegyezte meg, hogy a lakosság összetartó és szívesen mozdul meg a közös ügyekért. Badacsonytördemicen ez a külső szemlélő számára főként abban nyilvánul meg, hogy a faluban rendezettek, virágosak az utcák, tiszták a porták a 48-as, az 56-os, a világháborús emlékművek pedig méltó módon őrzik a múltat, a teleülés történelmét, az elődök, és a hősök emlékét.
Utolsó kommentek