Túl sok a bizonytalanság, a feltételezés, túl sok a „véletlenül…”, a „valahogy…” a mai fizikában, holott dollármilliárdokat költenek kutatásokra. A rengeteg pénz és energia azonban pazarlás, és tapodtat sem visz előre a tudományban, a világ működésének megértésében. Azért nem, mert egyszerűen a ma elfogadott materialista világkép ezt nem teszi lehetővé. Ahhoz, hogy a körülöttünk lévő világot jobban megértsük, egy új szemléletre, új világkép kialakítására van szükség.
Ezen gondolatokra épült dr. Balogh Sándor néhány nappal ezelőtti előadása. Az Amerikában élő filozófus, teológus a Hittudományi Főiskola vendégeként mutatta be a témával kapcsolatos kutatási eredményeit, s osztotta meg hallgatóságával következtetéseit. Az előadás címe (Einstein realista világképe, valamint a magyar tudományos és filozófiai kutatás új lehetőségei) is sokat ígért, hiszen Einstein munkásságának egy olyan fejezetére fókuszált, amelyet nem annyira ismer a közvélemény, és nem igazán ismer el a mai tudomány. A zseniális fizikus, feltaláló élete utolsó éveiben sok vitát folytatott kollégáival a világkép és a valóság kérdéskörében. Végül is arra jutott, hogy a speciális relativitáselmélet és az anyagi részecskék önálló létezésére alapuló tudományos világkép szükségszerűen ellentmondásokra, végtelen eredményekre és anomáliákra vezet. Ezért 1952-ben visszavonta a relativitáselmélet alapját képező "üres tér" fogalmát és helyette javasolta, hogy dolgozzanak ki mezőkre, mint alapvető realitásra építve új, több dimenziós világképet. Tisztában volt azzal is, hogy kollégái közül sokan ezt nem nézik jó szemmel (egy 1944-es írásában kifejti, tudja, környeztében sokan szenilisnek tartják), azonban ő ekkor már látta, hogy más irányba kell elmozdulni a megoldásokért. Ez pedig - dr. Balogh Sándor szerint - a bevett feltételezések, valószínűségek lecserélését teszi szükségessé. - El kellene fogadni azt, hogy nem csak az létezik, amit látunk, érzékelünk. A rádióhullámokat sem érzékeljük, mégsem kételkedünk létezésében. Sajnos, ha egy megengedett, azaz materialista megoldás rossz, azt nem vetik el és keresnek helyette egy jót, hanem a rosszat manipuláljak, bonyolítják, bizonygatják. Mint például a húr rendszert (ez olyan fizikai modell, mely a részecskéket nem pontszerű, hanem kiterjedt objektumokként kezeli), a redukcionista atomista rendszer elfogadhatóvá tételére, vagy biológiában az evolúciót. Így van látszat-haladás, helyben futás, ami nem vezet sehova – hangsúlyozta. A ma bevett háromdimenziós rendszert szükségszerűn ki kellene egészíteni felsőbb - a professzor szerint a lelki, szellemi világot is magába foglaló - dimenziókkal, illetve olyan mezőkkel, amelyek hatása nélkül élet sem lenne a Földön.
Új paradigma, azaz új világkép kell dr. Balogh Sándor szerint, aki huszonöt év kutatómunka után akadt rá Einstein elhallgatott írására, amelyben visszavonta a relativitáselmélet alapját képező „üres tér” fogalmát. Ugyanis látta, de megmagyarázni nem tudta a felmerülő anomáliákat a hagyományos világkép keretein belül. Már jóval korábban, 1926-ban kételyek merültek fel benne: „A kvantummechanika bizonyára nagy tekintélynek örvend. De egy belső hang azt súgja nekem, hogy az még nem az igazi megoldás. Az elmélet sokat mond, de igazán nem hoz bennünket közelebb az „Öregnek” a titkához. Én, mindenesetre, meg vagyok győződve, hogy az Öreg nem játszik kockával. Einstein az “Öreg”-en természetesen Istent értette. Aztán később a végtelenbe vezető számítások és egyéb belső anomáliák késztették korábbi tanainak módosítására. Azonban a tudomány ezt nem hallgatta meg, pontosabban dr. Balogh Sándor szerint ezt elhallgatta. - De miért is lenne bárkinek érdeke változtatni, amikor tudósok ezrei élnek meg jól a különböző, dollármilliárdokból finanszírozott kutatási projektekből? – tette fel a provokatív kérdést a professzor.
Majd ismét idézett Einsteintől (1948-ból): „Igazán megértem, miért tartasz egy megjavíthatatlan öreg bűnösnek. De abban biztos vagyok, hogy nem érted, hogyan jutottam ilyen magányos útra; bizonyára érdekesnek találnád, még ha nem is lenne semmi esély, hogy egyetérts velem. Élvezném darabokra szedni pozitivista álláspontodat. De ez nem valószínű a mi életünkben”. Ekkor a fiatalabb tudósok közül már többen úgy látták, Einstein elvesztette a kapcsolatot a mindennapi kísérletezéssel, és a metafizika birodalmába sodródott. Pedig csupán magyarázatot keresett, nem hitt a véletlenekben, nem hitte, hogy az “Öreg” kockán játszana.
Dr. Balogh Sándor szerint a 2005-ös Einstein évben illett volna felülvizsgálni, vagy legalább a figyelmet kissé erőteljesebben ráirányítani ezekre a gondolatokra.
- Sajnos tabutémák és nem férnek bele a ma elfogadott paradigmába a parajelenségek, és a lelki, szellemi folyamatok. A tudósok a részecskékkel foglalkoznak, az anyaggal, a mezőkkel nem. Pedig a megoldás kulcsa a négy, vagy több dimenziós mezőkben keresendő. Például, arra a kérdésre, hogy mi tartja össze az anyagot, nincs válasz, nincs elfogadható válasz a tudománytól. Pedig logikus lenne egyfajta sablon-rendszert felállítani, vizsgálni, ami egy magasabb dimenzióból hat az alacsonyabb felé. A professzor szerint ugyanis a magasabb dimenzióból be lehet avatkozni az alacsonyabba, így a tárgyak, anyagok egy meglévő sablon alapján rendeződnek az általunk tapasztalható formába (például kristályosodás). Isten ugyanis nem anyagot teremtett - fogalmazott a professzor - hanem a szellemi és természetfeletti világon kívül formát és energiát, természettörvényeket, életet, szellemet, lelket. Ennek működésében a mezők szerepe kiemelkedő. A mezők létét magyarázza az őssejt regeneráló-képessége is, amely szerinte információt kap az adott szervet ellenőrző, működtető mezőtől. Ebből eredően logikus következtetés, a megmagyarázhatatlan eredetű betegségek vonatkozásában az, hogy maga a mező (a szív, a tüdő, vagy akár az agy külön önálló mezője) nem látja el normálisan funkcióját és ennek negatív hatása érvényesül a szervezeten.
Dr. Balogh Sándor szerint alaptényként (aximómaként) kellene elfogadni azt, hogy a dimenziók és létrendek egymásra épülnek, a magasabb beleláthat és bele is avatkozhat az alacsonyabba. Továbbá mivel azonos térben vannak, térbeli távolság helyett frekvenciakülönbség választja el őket. Magasabb dimenzió tud “távolba hatni” az alacsonyabban. Ezért néha két pont között a legrövidebb utat nem az egyenes, hanem a magasabb dimenzió jelenti.
Dr. Balogh Sándor 1931-ben született Kiskomáromban (ma Zalakomár). Középiskoláit Nagykanizsán, Csurgón és Veszprémben végezte, majd a veszprémi egyházmegyei szemináriumba nyert felvételt. Harmadéves teológus volt, amikor államellenesnek vélt írásai miatt 1952-ben letartoztatták. Három év börtön után szabadult a várpalotai rabbányából, de kispap már nem lehetett, ezért a mélyépítőknél, majd a balatonfüredi hajógyárban dolgozott, mint villanyszerelő. 1956 novemberében menekülnie kellett a forradalmi eseményekben való részvétele miatt. Az Egyesült Államokba került, ahol egyetemi tanulmányait befejezte és a New York Egyetemen doktorált. Politológia, illetve politikai gazdaságtan és filozófia-szakos professzorként dolgozott, 1992-ben ment nyugdíjba. Dr. Balogh Sándor professzor az amerikai magyar közélet aktív résztvevője. A New York-i magyar egyesület alelnöke, később elnöke, az Amerikai Magyarok Országos Szövetségének főtitkára, majd elnöke. Ugyancsak aktív munkát végzett a Magyarok Világszövetsége Amerikai osztályán, és delegátusként az MVSZ közgyűlésein. Tagja a Szent Korona Magyarok Nagyasszonya Lovagrendnek, a Vitézi Rendnek, a Magyar Tudományos Akadémi külső köztestületi tagja, és 2006-ban a Mindszenty Társaságnak a külföldiek részére létesített. A körülöttünk lévő világ megértéséért évtizedek óta folytat kitartó kutató munkát.
Utolsó kommentek