A Badacsonyi borvidéken, a tanúhegyek környékén, a Tapolcai-medencében ritka az a borral, szőlővel kapcsolatos rendezvény, amelyen ne jelenne meg, nem venne részt a tapolcai Tóth János Zoltán. A szakmában mindenki ismeri, véleménye mértékadó, ő maga pedig nyitott mindenre ami jobbíthat a magyar bor jelenlegi nem túl rózsás helyzetén.
- Az ön nevét a távolabb élők a Badacsonyi borvidékkel, a környékbeliek a Szent György-heggyel kötik össze. Mindkét esetben természetesen a szőlővel, a borral összefüggésben. Honnan ez a szerelem?
- A szőlő és a bor tiszteletét, szeretetét szüleimtől örököltem. Anyai őseim Tokaj környéki földbirtokos nemesek voltak, a Mudrány dűlő, üknagyanyám, Ragályi Gedeonné, Mudrány Cecília révén, még most is létezik, továbbá dédnagyanyám, Ragályi Vilma és nagyanyám családja, Felsőwattay Wattay Gizella is nagy szőlőbirtokkal rendelkeztek. Édesapám hobbi szinten művelt szőlőt, de igazi szerelmese volt a szép bornak, és ismerte, tudta a mértéket. Nekem 1973-tól van saját szőlőm, azóta állítok elő bort. Viszonylag kis területen, összesen két hektáron gazdálkodtam, de 2002-ig bor felvásárlásával és forgalmazásával is foglalkoztam. Már csak saját célra termelek szőlőt, és állítok elő bort, ugyanakkor számos tisztséget, felelősséggel járó munkát is elvállaltam az elmúlt években.
- Milyen funkciókról van szó konkrétan és milyen indíttatás vezérelte az ezzel járó nem éppen kevés pluszmunka, teher önkéntes felvállalására?
- Nem teher ez nekem, pontosabban olyan teher, amit egyelőre szívesen vállalok. Jelenleg a Szent György-hegy hegyközség elnöke, a Szent György-hegyért alapítvány kuratóriumának titkára, a Badacsonyi Borvidék Hegyközségi Tanács alelnöke, a Vinum Vulcanum Badacsonyi Borlovagrend nagymestere, valamint a Badacsonyi Borútegyesület elnökségének tagja vagyok. Ebből is látható, időm és energiám nagy részét a Badacsonyi Borvidéken jelentkező, a szőlővel és borral kapcsolatos feladatok elvégézésére fordítom. De örömmel teszem, ha ezzel hozzájárulhatok a magyar bor hírnevének öregbítéséhez.Megjegyzem, a hegyközségek alakulásától, 1995-től a Hegymagasi Szent György-hegy Hegyközség elnöke voltam egészen az ez évi megszűnéséig, majd utána megválasztottak a borvidéki tanács alelnökének, több éven keresztül voltam a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának tagja, azon belül az etikai bizottság elnöke. 2005-ben felvállaltam a borrégió szervezését, anyagainak elkészítését, és az alakuló ülésen megbíztak a titkári feladatok ellátásával. A Szent György-hegy területén működő három hegyközség összeolvadással egyesült idén márciusában, ahol az új hegyközség elnökévé választottak.
- Egy igazán elismert és túlzás nélkül állítható, hogy immár messzeföldön is híres rendezvény fűzödik az ön nevéhez. Hogyan emlékszik vissza, a Szent György-hegyi napok kezdetére?
- Még 1992-ben, a hegyközségi törvény megjelenése előtt megalakítottuk a Szent György-hegyi Hegyközség Egyesületet, ezzel is segítve a gazdák rendszerváltást követően jelentkező gondjainak megoldását. Tulajdonképpen ettől az időtől kezdve rendezzük meg a Szent György-hegyi napokat is, amelynek az elejétől fogva vagyok a főszervezője. Az idei, tizenhatodik rendezvénysorozatunk két hetesre sikeredett, a résztvevők számára nem lehetett panaszunk. Akik ha jól érzik magukat, kellemes emlékekkel, benyomásokkal távoznak, később is visszatérnek, az itteni finom nedűknek pedig jó hírét költik. Az ilyenkor hagyományos szakmai konferenciára mindig országos hírű, neves előadókat hívunk meg, ez az idén sem volt másként. Remélem ez jövőre is így lesz. Meg még utána is.
- Hogy látja, milyen lett az idei termés, milyen lesz az újbor?
- Kifejezetten jó évjárat a 2008-as, szerencsére az időjárás kedvezett a termelőknek. Sok eső esett, de megvolt a kellő napfény, napsütés is az egészen jó szőlőterméshez. A fürtök viszonylag korán, de nagyon szépen beértek. Úgy gondolom, hogy jó minőségű, szép bor készülhet az idei szőlőből.
- Ha már szép borokról esett szó, muszáj megkérdeznem: a mostani jó minőség esetleg javíthat-e a magyar borok piaci pozícióján, veresenyre kelhetünk-e a Nyugat-európai nedűkkel?
- Sajnos ebben a vonatkozásban már nem tudok túl sok jóval szolgálni. Ugyanis már most is hatalmas gondot okozott a kisebb területeken gazdálkodók számára a felvásárlás, sokan alig-alig tudták értékesíteni termésüket, és az árakról még nem is szóltam. Tehát már itthon kezdődnek a gondok, így túl nagy várakozással nem lehetünk a nyugati piacok felé sem. Oda nagyon nehéz betörni, csak néhány jelentősebb magyar pincészet borai találhatók meg az európai piacon, de ők is egészen kicsi arányban. Ráadásul a jó termés még önmagában nem jelent semmit, hiszen nemcsak nálunk, hanem a legtöbb európai területen is jó volt az idei termés. Úgy gondolom, nagyobb állami szerepvállalással lehetne itt előbbre jutni, megismertetni a magyar borokat a nemzetközi piacokon is, ha már annak idején, egy rossz döntéssel, a jó felvásárlóerőt jelenő orosz piacot feladtuk.
Utolsó kommentek