Az elmúlt évtizedben a magyar honvédség folyamatos karcsúsításával párhuzamosan markánsan megerősödött a katonai hagyományőrzés, egyre többen léptek, lépnek be a különböző korokat felelevenítő hagyományőrző egyesületekbe, csoportokba, táboruk ma több ezer tagot számlál. Pedig van ezzel munka, utánajárás és költség, de úgy tűnik, számukra a mérleg másik fele többet nyom a latba. A motivációk között a történelem-, a hagyományok ápolása, a lovak szeretete, a régi fegyverek iránti érdeklődés, az elődök tisztelete említhető elsősorban.
A katonai hagyományőrzés egyik meghatározó alakja, aki a Kárpát-medencei szervezetek alkotta szövetség elnöke is egyben, a Tapolca-Diszelben élő Győrffy Villám András.
Eddigi, mondhatni egyfajta missziót is teljesítő munkájáért számos elismerést kapott már, de ezért rengeteg lemondással, a család, a szabadidő terhére eltöltött hétvégével „fizetett” eddig is. Igaz, ez alapvetően nem teher, hanem önként vállalt tevékenység, mondja beszélgetésünk elején, azonban még egy hagyományőrző dandártábornoknak is meg kell élni, s megteremteni családja anyagi biztonságát, tette hozzá mosolyogva.
- Volt olyan év, amikor harmincöt hétvégét töltöttem különböző rendezvényeken, eseményeken, de általában 20-22 hétvége minden évben ezzel telik. Erre fel kell készülni már a hét közben, akár szervezési és egyéb feladatokat illetően. Persze ez nem baj, nem panaszkodom, hiszen szeretem, életem része a hagyományőrzés, de hát tényleg biztosítani kell a megélhetést is. A turizmus hanyatlása miatt sajnos a lovasturizmusból napjainkban már nem tudok megélni, ezért kissé más területre „tévedtem”. A biológiai madárkár-elhárítással kapcsolatban dolgoztam ki egy ma már működő, de egyes részeiben még tesztelés alatt álló védelmi rendszert. Ennek köszönhetően, a Ferihegyi nemzetközi repülőtér madár- és vadriasztó szolgálatát részben az általam alapított cég látja el – válaszolta.
- A magyar katonai hagyományőrzés állami támogatottsága fokozatosan nő, ami azt jelenti, hogy a „hivatalos” oldal is elismeri munkánkat. A honvédség időben felismerte, hogy az ő hagyományaikat ápoljuk, az ő feladataikat vállaljuk át mi, a civil társadalom nevében. A közös cél felismerése vezetett oda, hogy a hivatásos állomány szemében is nagyon jó a megítélésünk, sok segítséget kapunk, bár kétségtelen, az állami anyagi támogatottságunk nem nőtt az elmúlt tíz esztendőben. A civil szféra esetében viszont egészen kiváló eredményekkel büszkélkedhetünk, hiszen egyre magasabb szintet érünk el területünkön – hangsúlyozta Győrffy Villám András.
Majd hozzáfűzte, vannak olyan nemzeti érzésű cégvezetők, akik a háttérből, vagy nyíltan támogatják a hagyományőrzők törekvéseit, amelyek azért a korhű felszerelések beszerzése, pótlása, a lovak fenntartása miatt nem kevés anyagi teherrel járnak. Évente a magyar katonai hagyományőrzés több, mint 200 millió forintot költ alapfenntartásra, kizárólag a civil szféra (azaz saját zsebből történő) támogatásából. Ez az óriási szám, az állami támogatás tízszerese, az általános recesszió ellenére is egyértelmű növekedést mutat.
A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség soraiban gyakorlatilag minden történelmi korszak képviselői megtalálhatók, még a Honfoglalás előttiek, hunok, szkíták is. – De nem tartjuk körünkbe tartozónak a római légiósokat, vagy akár a közelmúltbeli önkényuralmi időszakot képviselőket. Hagyományőrzőink által felölelt történelmi korszakok legutolsó dátuma, 1944. március 19., hiszen ekkor veszítette el Magyarország függetlenségét – fogalmazott a Győrffy Villám András.
Utolsó kommentek