Az elmúlt években sajnos sokan kerültek az utcára eladósodás miatt, számos vállalkozás ment tönkre, s árverezték el az adósság biztosítékául szolgáló vagyont, házat, autót, egyéb eszközt, értéktárgyat. Az okok között főként a felelőtlenül felvett hiteleket, illetve a dominóelven továbbható körbetartozásokat találhatjuk. Vannak, akik saját-, míg előfordulnak olyanok is, akik más hibájából kerültek nehéz helyzetbe. S ha ez utóbbi esetben, a végrehajtási szakban még törvénytelenség esélye is felmerül , akkor ember legyen a talpán, aki ennek a végére tud járni és küzd az igazáért.
Egy kilakoltatás kapcsán ismertem meg még 2006 tavaszán Pál Melindát is, aki a nemesgulácsi Pöttyös majorban lakott. Ugyanis a hölgy akkor arról értesítette lapunkat, hogy szerinte jogtalan eljárást kezdeményeztek ellene. Akkor aztán végül nem kellett kiköltöznie neki, fiának, párjának, és az állatok (lovak) is ott maradhattak. Az ügy azóta számos meglepő fordulatot hozott, de azt is jól szemlélteti, hogy hazánkban a bürokrácia végtelen útvesztője kígyóként tekeredik az egyszerű, hétköznapi ember köré, s keseríti meg, vagy teszi tönkre életét.
A kilakoltatási kísérletek aztán folytatódtak, és éppen egy évvel ezelőtt történt, hogy a végrehajtó, rendőri biztosítás mellett "kipakoltatta" a Pöttyös-majorból az ott élő család minden ingóságát, a földes, sáros útra. Tankönyvek lapjait fújkálta a hideg szél, tévé, laptop a szabad ég alatt hevert.
A kilakoltatott asszony, Pál Melinda kórházban feküdt, terhesen, a szülésig alig néhány napja volt hátra. Közben élettársa és tizenöt éves fia igyekeztek menteni a menthetőt. Hordták az ingóságokat az élettárs szüleihez, és a tizenkét - szintén kilakoltatott - vemhes lovat próbálták elhelyezni valahol a faluban, fedett helyen. A többi állatról csak a következő napon tudtak gondoskodni.
Pál Melinda akkor is, mint korábban már többször, határozottan állította, hogy szerinte törvénytelen a kilakoltatás, sőt nemcsak az, hanem már az évekkel korábban megtörtént árverés is az volt, hiszen a legelső foglalási jegyzőkönyv elkészítésekor is szabálytalanságok történtek és az akkori végrehajtót jogerősen közokirat-hamisítás miatt el is marasztalta a bíróság.
Több végrehajtási kifogást adtak be a bírósághoz, azonban ezek jelentős részét elutasították. De volt olyan kilakoltatási végzés, amit kiadott a bíróság, majd később visszavont. Sőt, volt olyan bírói végzés, amelyben költségmentességet kapott Melinda, aztán később az eljárási illetéket követelte tőle ugyanaz a bíró és ezért nem terjesztett fel például egy fellebbezést a megyei bíróságra.
A tavalyi kilakoltatással kapcsolatban úgy vélte az asszony, hogy függetlenül minden előzménytől, az már önmagában sem felel meg a hatályos jogszabályoknak. Ugyanis egyrészt december 1 és március 1 között nem lehet senkit, sehonnan kirakni, legalábbis 2007-ben még élt ez a törvény, másrészt kiskorú is lakott az ingatlanban. Ráadásul az állatokat sem lehetett volna csak úgy kihajtani a szabad ég alá és az ingóságokat is fedett helyre kellett volna szállítani - vélekedett akkor Pál Melinda.
Aztán a napokban ismét megkeresett a hölgy és arról tájékoztatott, hogy újabb - talán hamis, esetleg utólag készített és visszadátumozott, de mindenesetre a józan logikának mindenképpen ellentmondó - foglalási jegyzőkönyvek kerültek elő, miután betekintést kértek az iratanyagba.
- Az már önmagában egy nagy kaland volt, hogy hozzáférjek az ügy dokumentumaihoz. Először is írásban kellett kérelmezni a betekintést, amit tavaly december elején meg is tettem. Telefonos érdeklődésemre a válasz az volt, hogy a végrehajtó üzeni, nincsenek nála az iratok. Ezután elmentünk ügyfélfogadási időben a végrehajtói irodába, ahol egy újabb kérelmet írtunk, de az ott lévő (másik végrehajtó) munkatárs nem akarta átvenni, mondván, azt csak az ügyben illetékes végrehajtó veheti át, aki persze ügyfélfogadási időben nem tartózkodott a helyén. Aztán nagy nehezen mégis átvette az úr, miután azt javasoltuk, hogy akkor arról adjon egy írásos nyilatkozatot, hogy nem veszi át tőlünk a kérelmet - sorolja Melinda a történteket.
Aztán eljött december 10, újabb feketeleves, amikor a végrehajtó közli Melindával telefonon, hogy nem tekinthet bele az iratokba, mert ez már egy lezárt ügy, meg különben is Pál Melinda néven nincs semmilyen irat. Ugyanis az ügy elindulásakor még volt férje (akitől maga az adósság végül is elindult) nevét viselte, s így Bedi Tiborné néven szerepelt. Aztán hosszas beszélgetés után Melindának mégis sikerül meggyőznie a végrehajtót, hogy van joga betekinteni az anyagba. Eljön a "nagy nap" , bár a Melindával tartó barátot először nem akarják a dokumentumokhoz engedni, de a "meghatalmazás", mint varázsszó működik. Jegyzetelnek az eléjük tárt anyagokból, mert a fénymásolást nem engedik, arra egy későbbi időpontot, december 30-át jelölik ki. Érdekességként előkerült még négy, eddig általuk nem ismert foglalási jegyzőkönyv, amit a szóban forgó végrehajtó készített még 2001-ben, legalábbis a rajta lévő dátum alapján. Eszerint ugyanazon a napon, öt foglalást végzett a Pöttyös majorban, nagyjából két órás különbségekkel (tehát vagy ott töltötte az egész napját, vagy mindannyiszor utazott irodája és a helyszín között, bármelyik is legyen, mindenesetre érdekes). Harmincadikán aztán az asszony megkapja a fénymásolatokat, igaz azt már csak otthon veszi észre, hogy abból három hibásan lett lemásolva, ugyanis azokon képeslap méretű bizonylattal lett kitakarva egy-egy felület.
- Emiatt idén január 12-én hívtam a végrehajtót, de azt mondták, hogy ő már nem dolgozik az irodában, írjak egy kérelmet. Ez már több a soknál azt hiszem, de mindenképpen kiállok a magam igazáért, és addig folytatom az utánajárást, amíg ez be nem bizonyosodik. Tudom, hogy már maga az árveréshez vezető út jogtalanságokkal volt kikövezve, amit aztán tetéztek a hamis jegyzőkönyvekkel "igazolt" foglalások, a szabálytalan kilakoltatási kísérletek és a tavaly januári kilakoltatás. Semmi mást nem akarok, mint ami elvileg mindenkinek megjár: törvényességet, a hatályos a törvények betartását, és ezért elmegyek a végsőkig - mondta zárszóként Pál Melinda.
Egy kilakoltatás kapcsán ismertem meg még 2006 tavaszán Pál Melindát is, aki a nemesgulácsi Pöttyös majorban lakott. Ugyanis a hölgy akkor arról értesítette lapunkat, hogy szerinte jogtalan eljárást kezdeményeztek ellene. Akkor aztán végül nem kellett kiköltöznie neki, fiának, párjának, és az állatok (lovak) is ott maradhattak. Az ügy azóta számos meglepő fordulatot hozott, de azt is jól szemlélteti, hogy hazánkban a bürokrácia végtelen útvesztője kígyóként tekeredik az egyszerű, hétköznapi ember köré, s keseríti meg, vagy teszi tönkre életét.
A kilakoltatási kísérletek aztán folytatódtak, és éppen egy évvel ezelőtt történt, hogy a végrehajtó, rendőri biztosítás mellett "kipakoltatta" a Pöttyös-majorból az ott élő család minden ingóságát, a földes, sáros útra. Tankönyvek lapjait fújkálta a hideg szél, tévé, laptop a szabad ég alatt hevert.
A kilakoltatott asszony, Pál Melinda kórházban feküdt, terhesen, a szülésig alig néhány napja volt hátra. Közben élettársa és tizenöt éves fia igyekeztek menteni a menthetőt. Hordták az ingóságokat az élettárs szüleihez, és a tizenkét - szintén kilakoltatott - vemhes lovat próbálták elhelyezni valahol a faluban, fedett helyen. A többi állatról csak a következő napon tudtak gondoskodni.
Pál Melinda akkor is, mint korábban már többször, határozottan állította, hogy szerinte törvénytelen a kilakoltatás, sőt nemcsak az, hanem már az évekkel korábban megtörtént árverés is az volt, hiszen a legelső foglalási jegyzőkönyv elkészítésekor is szabálytalanságok történtek és az akkori végrehajtót jogerősen közokirat-hamisítás miatt el is marasztalta a bíróság.
Több végrehajtási kifogást adtak be a bírósághoz, azonban ezek jelentős részét elutasították. De volt olyan kilakoltatási végzés, amit kiadott a bíróság, majd később visszavont. Sőt, volt olyan bírói végzés, amelyben költségmentességet kapott Melinda, aztán később az eljárási illetéket követelte tőle ugyanaz a bíró és ezért nem terjesztett fel például egy fellebbezést a megyei bíróságra.
A tavalyi kilakoltatással kapcsolatban úgy vélte az asszony, hogy függetlenül minden előzménytől, az már önmagában sem felel meg a hatályos jogszabályoknak. Ugyanis egyrészt december 1 és március 1 között nem lehet senkit, sehonnan kirakni, legalábbis 2007-ben még élt ez a törvény, másrészt kiskorú is lakott az ingatlanban. Ráadásul az állatokat sem lehetett volna csak úgy kihajtani a szabad ég alá és az ingóságokat is fedett helyre kellett volna szállítani - vélekedett akkor Pál Melinda.
Aztán a napokban ismét megkeresett a hölgy és arról tájékoztatott, hogy újabb - talán hamis, esetleg utólag készített és visszadátumozott, de mindenesetre a józan logikának mindenképpen ellentmondó - foglalási jegyzőkönyvek kerültek elő, miután betekintést kértek az iratanyagba.
- Az már önmagában egy nagy kaland volt, hogy hozzáférjek az ügy dokumentumaihoz. Először is írásban kellett kérelmezni a betekintést, amit tavaly december elején meg is tettem. Telefonos érdeklődésemre a válasz az volt, hogy a végrehajtó üzeni, nincsenek nála az iratok. Ezután elmentünk ügyfélfogadási időben a végrehajtói irodába, ahol egy újabb kérelmet írtunk, de az ott lévő (másik végrehajtó) munkatárs nem akarta átvenni, mondván, azt csak az ügyben illetékes végrehajtó veheti át, aki persze ügyfélfogadási időben nem tartózkodott a helyén. Aztán nagy nehezen mégis átvette az úr, miután azt javasoltuk, hogy akkor arról adjon egy írásos nyilatkozatot, hogy nem veszi át tőlünk a kérelmet - sorolja Melinda a történteket.
Aztán eljött december 10, újabb feketeleves, amikor a végrehajtó közli Melindával telefonon, hogy nem tekinthet bele az iratokba, mert ez már egy lezárt ügy, meg különben is Pál Melinda néven nincs semmilyen irat. Ugyanis az ügy elindulásakor még volt férje (akitől maga az adósság végül is elindult) nevét viselte, s így Bedi Tiborné néven szerepelt. Aztán hosszas beszélgetés után Melindának mégis sikerül meggyőznie a végrehajtót, hogy van joga betekinteni az anyagba. Eljön a "nagy nap" , bár a Melindával tartó barátot először nem akarják a dokumentumokhoz engedni, de a "meghatalmazás", mint varázsszó működik. Jegyzetelnek az eléjük tárt anyagokból, mert a fénymásolást nem engedik, arra egy későbbi időpontot, december 30-át jelölik ki. Érdekességként előkerült még négy, eddig általuk nem ismert foglalási jegyzőkönyv, amit a szóban forgó végrehajtó készített még 2001-ben, legalábbis a rajta lévő dátum alapján. Eszerint ugyanazon a napon, öt foglalást végzett a Pöttyös majorban, nagyjából két órás különbségekkel (tehát vagy ott töltötte az egész napját, vagy mindannyiszor utazott irodája és a helyszín között, bármelyik is legyen, mindenesetre érdekes). Harmincadikán aztán az asszony megkapja a fénymásolatokat, igaz azt már csak otthon veszi észre, hogy abból három hibásan lett lemásolva, ugyanis azokon képeslap méretű bizonylattal lett kitakarva egy-egy felület.
- Emiatt idén január 12-én hívtam a végrehajtót, de azt mondták, hogy ő már nem dolgozik az irodában, írjak egy kérelmet. Ez már több a soknál azt hiszem, de mindenképpen kiállok a magam igazáért, és addig folytatom az utánajárást, amíg ez be nem bizonyosodik. Tudom, hogy már maga az árveréshez vezető út jogtalanságokkal volt kikövezve, amit aztán tetéztek a hamis jegyzőkönyvekkel "igazolt" foglalások, a szabálytalan kilakoltatási kísérletek és a tavaly januári kilakoltatás. Semmi mást nem akarok, mint ami elvileg mindenkinek megjár: törvényességet, a hatályos a törvények betartását, és ezért elmegyek a végsőkig - mondta zárszóként Pál Melinda.
Az üggyel kapcsolatban telefonon kerestük a végrehajtó irodát, de ott azt az információt kaptuk, hogy számukra a törvény tiltja, hogy az ügyben a sajtónak nyilatkozzanak.
Utolsó kommentek