Lehet vitatkozni azon, hogy 23-án az uniós zászlóval vonulászó (ellen)tüntetők, a vérmes kormánypárti nyugdíjasok és az őket provokáló újságírók mennyiben felelősek az Orbán-beszéd utáni atrocitásért.
Tény, hogy a széthúzás ismét testet öltött, pedig csak magunkra számíthatunk a világban. Ezt az 1956-ban elhangzott rádiós segélykérést fogadó közöny is igazolja: „Világ népei hallgassatok meg! Segítsetek! Ne tanáccsal, ne szavakkal, hanem tettel! Ne feledjétek, hogy a szovjet barbár támadását nem lehet feltartóztatni, a következő áldozatok ti lesztek! Segítsetek! S.O.S. Világ népei, az igazság és szabadság nevében segítsetek! A hajónk süllyed, a lángok kihunynak, óráról órára sötétebbek lesznek az árnyak Magyarország felett. Halljátok meg kiáltásunkat! Nyújtsatok testvéri kezet! Mentsetek meg, segítség! Segítség!”
Nem jött segítség 1956-ban, láthattuk, csak magunkra számíthatunk. Ez ma sincs másként.
Széthúzás, marakodás
2017.11.05. 10:15 | szj. | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szijarto.blog.hu/api/trackback/id/tr2012080873
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek