Dr. Hillinger János Budapesten született 1912-ben, édesapja az első világháborúban eltűnt, édesanyja egyedül nevelte őt és testvérét. Iskolai évei alatt sportolt, kiváló atlétaként tartották számon. 1940-ben vette el feleségül Molnár Máriát. Még ebben az évben született János nevű gyermekük, aki 1941-ben meghalt. 1942-ben Mária, 1944-ben Éva nevű leányuk született meg. Hilinger János 1943 januárjától két éven át teljesített munkaszolgálatot, felesége és két kislánya igen nehéz körülmények között vészelték át a háborús időket. 1945 januárjában Németországba deportálták, áprilistól viszont már a kapuvári közkórház fertőző osztályán dolgozott. A háború befejeződése után visszatért lakóhelyére Kislángra, ahol a Szociáldemokrata párt helyi szervezetének elnöke lett. 1946-tól Székesfehérváron városi, majd járási tisztiorvos, illetve számos más társadalmi tisztség betöltője. Funkcióit 1948 után elveszíti, illetve a „kékcédulás” választások után visszavonul a politikától. 1951-ben költözött Tapolcára családjával, ahol az akkori tüdőosztály vezető főorvosaként tevékenykedett. 1953-ban itt született Zsuzsanna nevű leányuk. 1956 október 26-án alakult meg Tapolcán a forradalmi tanács, amelynek elnökének választotta a közakarat. Intézkedéseinek folytán három hónapra előre biztosított volt a település és a kórház élelmiszere, tüzelője, egyéb szükséglete. November 4. után számos sorstársához hasonlóan állásából elbocsátották, majd letartóztatták, Tapolcáról pedig kitiltották. Az akkori ítélet szerint a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel bűntette miatt” négy évi börtönnel, a közügyektől való öt éves eltiltással és vagyona felének elkobzásával sújtották. 1957 november 9-től, 1959 november 8-ig volt börtönben, amnesztiával szabadult.
Szabadulása után Biharugrán lett körzeti orvos, onnan ment nyugdíjba 1973-ban. Nagy Imre újratemetését már nem érhette meg, 1989 április 17-én hunyt el, a következő évben tették semmissé hivatalosan korábbi ítéletét, majd 1991-ben a Magyar Köztársaság elnökétől posztumusz 1956-os emlékérmet, emléklapot kapott.
Tapolcán a tóparti panteonfal őrzi meg emlékét az utókornak, ahol ezúttal a család mellett számos párt és civil szervezet, illetve a még élő 56-osok koszorúval, főhajtással rótták le kegyeletüket a néhai orvos és forradalmár előtt.
Utolsó kommentek