_____Szijártó János______

Tapolca - Mintegy másfélezres közönség előtt  mutatkozott be  szombaton a Városi Rendezvénycsarnokban a hazai nemzeti rock legjelentősebb zenekara, a Kárpátia.
A fellépésről fellépésre  teltházat produkáló, öttagú formáció ezúttal sem okozott csalódást a közönségnek. Az elementáris erővel megszólaló rockzene, a nemzeti érzést közvetítő, hazánk történelmének dicsőséges és fájdalmas eseményeit feldolgozó szövegek, hatalmas sikert arattak úgy a tizenéves fitalok, mint a közép-, vagy éppen a nyugdíjas korosztály körében.
Az együttes tagjai,  Bankó Attila, Bíró Tamás, Csiszér Levente, Galántai Gábor és Petrás János ezúttal is a maximumot nyújtották. Szimpatikus jelenség volt, hogy a koncert után a frontember,  Petrás János  kisétált a küzdőtérre és  beszélgetett, válaszolt a kérdésekre, fényképezkedett, dedikált, autogrammot osztogatott, a rajongók igénye szerint. S mindezt nem tipródva, az óráját nézegetve, hanem türelmesen, emberien, barátságosan, este 11 óra után. Ekkor váltottunk  néhány szót vele.

- Ezt igazán mi sem tudjuk megmagyarázni, esetleg annyival, hogy az Isten nagyon  kegyes hozzánk és a magyar emberek bizalmat szavaztak nekünk. Úgy tűnik, amellett, hogy nagyon sok jót kapunk az emberektől, mi is  tudunk valamit adni. Megjegyzem, a  közönség soraiban lévők számunkra    egyformán fontosak, nem teszünk különbéseget kicsi, nagy, fiatal, idősebb között,   nálunk  mindenki ugyanannyit ér, persze magunkat is beleértve.

- Azt tudom, hogy a város és környezete szép,  van itt egy Trianon  emlékmű, ahol egyébként már többször jártam, illetve áll egy hatalmas székelykapu a téren. Ha még ugyanaz a polgármester, aki ezt  állíttatta, akkor üdvözölöm.

- Arra, hogy melyik dal miért és hogyan született nehéz lenne bármit is válaszolni. Utólag persze meg lehetne magyarázni, de igazán akkor éppen az jött, az jutott eszünkbe, azt tartottuk valami miatt fontosnak.

-  Ezt a hátrányt végül is nem éreztük,  hiszen az előnyt sem éreztük, zenészkollégáimat is beleértve,  soha nem voltunk a média kedvencei, úgyhogy ilyen alapon ennek a hátrányairól sincsenek tapasztalataink. Végül is a pingvin sem tudja, milyen az északi fény, de boldogan él a déli sarkon.

- Tisztában vagyunk azzal, hogy hivatásos katonáink, tiszjeink tisztességes, becsületes magyar emberek, azonban ezen túl igenis szükség lenne a sorkatonákra. Mert, hogy nekünk nem kell mitől félni, mondják, de hát gondoljunk csak bele, Svájc mitől fél?  Én úgy gondolom,  és tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül ebben az országban, igenis szükség van a sorkatonákra, akár az ott megszerezhető tudás, akár a biztonságunk vonatkozásában. És hogy kell-e félünk bárkitől is,  azt hiszem tőlem nem hangzik erősnek  ha azt mondom,  igen.