Tapolca - A régi szalonhangulatot felelevenítő, a kötetlen, beszélgetős műfajú, irodalmi esteket ismét előtérbe helyező tapolcai kezdeményezés, a Szent György Szalon ezúttal Lukács Sándor színművészt látta vendégül a napokban.
A Vígszínház Jászai Mari-díjas érdemes művészét egykori barátja, főiskolai társa, a ma Balatonszepezden élő András Ferenc filmrendező - több sikeres film (Veri az ördög a feleségét) rendezője köszöntötte, s mutatta be - bár erre nem igazán volt szükség Lukács Sándor esetében - a közönségnek. Az est fonalát a kettejük közötti párbeszéd indította, és a hallgatóság a közös, és mások számára is érdekes élmények felidézésén túl, a színházi világba is betekintést kaphatott. A Szent György Szalon vendégei sorában eleinte érezhető feszültéget remekül oldotta Lukács Sándor, aki közvetlen stílusával emberként is hamar belopta magát a jelenlévők szívébe.
Lukács Sándor 1972-ben a főiskola elvégzése után került a Vígszínházhoz, amelynek ma is tagja. Számos szerepben találkozhattak vele a nézők, a modern és klasszikus darabokban, tévéjátékokban, filmekben, a sármos, kellemes hangú művész szinte mindent eljátszott már, ami egy színész vágya lehet. Ezúttal azonban költészete is szóba került, amelyet sokáig szinte csak titokban, saját kedvére "űzött". Pedig első versét még kilenc esztendős miskolci gyermeként írta, az 1956-os forradalomról. Nem igazán értette az akkori eseményeket, de megfogta az utcán vonuló, lyukaszászlót lengető emberek tekintete, maga a forradalmi hangulat hatott rá, hiehetetlen erővel. Ha már a költészetről esett szó, több, saját versét olvasta fel, amelyek szemmel látható módon megfogták a művészetkedvelő közönséget. Az elhangzott versek többségében nem túl vidám, inkább irónikus hangnemet ütöttek meg, így utolsóként bemutatott költeményét - A szervek harca - humorosként konferálta fel. Nevetett is közönség, azonban a külső, "vicces" csomagolás alatt egy sokkal mélyebb mondanivaló húzódik, ami már nem is annyira nevetséges, lévén társadalmunk örökérvényű problematikáját boncolgatja, kétségtelenül szellemes formában.
A színész és saját versei
2008.05.01. 14:39 | szj. | Szólj hozzá!
Címkék: vers színész sándor lukács
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szijarto.blog.hu/api/trackback/id/tr61449908
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek