Rövidesen új sorozatot indítunk a Naplóban, amelyben az otthon tartott állatokkal, házikedvencekkel foglalkozunk, a lehető legszélesebb spekrumot felölelve. Azaz, lehetőség szerint minél több olyan érdekességet, információt, szöveget, képet, történetet, eseményt közreadunk ezentúl, amely a témakört érinti. Várjuk olvasóink bekapcsolódását, elvégre a családok nagy részénél található valamilyen kisebb-nagyobb házikedvenc, a kutyától, macskától, a díszhalakig, a tengerimalacig, a papagájig, esetleg más egztotikus állatig, akik örömet okoznak gazdájuknak. Akiről lehet és kell gondoskodni, s aki ezt a maga módján meghálálja. Talán itt érvényes igazán, hogy a szeretetet nem lehet kierőszakolni, vagy megvásárolni, csak türelemmel, kitartással, hosszú idő alatt megszerezni. Sokaknál a boldogság forrását jelenti egy, vagy több kis házikedvenc, míg a gyerekeknél egyfajta tanulási folyamat nagyon hasznos része is lehet. Az az ember, aki gyermekként napi rendszerességgel találkozott állatokkal, esetleg gondoskodott is róluk, egészen másként lát, értelmez dolgokat felnőttként. Eleve más a környezethez való viszonyulása, és adott esetben örömmel tölti el egy sárgarigó, vagy galamb puszta látványa, kiscica, vagy kutyus szaladgálása, vagy egy apró kis ékszerteknős "hatalmas" fejesugára. Pócsi Béla, az ismert tapolcai díszmadártenyésztő, egyetlen magyar világbajnok, szívesen hasonlítja a boldogságot a madárhoz, amelyet ha valaki erőszakkal akar megfogni kisiklik a kézből, de ha türelmesen vár az ember, akkor lehet, hogy a vállára száll. A madár természetesen ízlés és felfogás alapján, egyénre szabottan, mindenkinél helyettesíthető arra, ami a legközelebb áll a szívéhez. Mi ebben igyekszünk újat, frisset, érdekeset nyújtani olvasóinknak ezentúl hétről hétre.
Utolsó kommentek