Egyik fotóriporter kollégám szokta időnként megjegyezni, ha egyszer lehetősége nyílik rá, a Tapolca-medencét átölelő tanúhegyek közelébe költözik. Azt a páratlan természeti szépséget ugyanis, amit az itteni hegyek nyújtanak az erre járóknak, a kirándulóknak és persze az itt élőknek, nehéz felülmúlni.
Nem véletlen, hogy a Balaton északnyugati partszakaszával határos térség kedvelt kirándulóhely, gyakorta szerveznek kerékpáros, vagy gyalogos túrákat a tanúhegyekhez. Korábban többször rendeztek „Tanúhegyek futást”maratoni távokkal, idén májusban pedig kemény teljesítménytúrára várták az érdeklődőket Badacsonytördemicen. A kirándulók számára az is előny, hogy választhatnak a hegyek közül, azaz eldönthetik: vadregényes, „civilizációtól mentes” helyen kívánnak kikapcsolódni, vagy inkább a némileg zsúfoltabb, de jobb utakat részesítik előnyben. Esetleg több időt rászánva, fáradságot nem kímélve, többet is megcéloznak.
Azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a főként déli lejtőkön megtermő szőlőnek köszönhetően a borok is messze földön híresek, elég ha csak a badacsonyi nedűkre gondolunk. Itt egyébként már a római korban is készítettek bort.
De mik is ezek a tanúhegyek, és miről tanúskodnak? Úgy négy-öt millió évvel ezelőtt a tengerek visszahúzódása után a bazalt- és tufarétegek védőtakaróként szolgáltak a szél, a víz romboló, pusztító hatása ellen, amely a nem védett helyekről, a hegyek közötti területről eltávolított minden könnyebb anyagot, homokot, agyagot. A terület lepusztulásánál és a bazaltüledékek kiemelkedésénél fontos szerepe volt az Ős-Dunának, amely a pleisztocén kor elején a Kisalföldről nem a mai helyén, hanem déli irányban keresztülfolyt a Tapolcai-medencén és 180 méter tengerszint feletti magasságig lepusztította, elhordta azt a valamikori pannóniai felszínt, melyet nem védett bazaltsapka. A medencében felhalmozódott gömbölyű kavicsok is ezt igazolják. A Balaton környéki hegyeket tulajdonképpen ezért nevezik tanúhegyeknek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a pannóniai rétegek milyen magasan helyezkedtek el valamikor.
Legismertebb és a turisták által leglátogatottabb tanúhegy a Badacsony (438 m), de a medence közepén emelkedő Szent-György hegy is kedvelt kirándulóhely (415 m). Itt egy időben barlangászok keresték a mondabeli sárkány barlangját, azonban a jelentős mennyiségű omladék miatt nem sikerült feltárni a feltételezett jégbarlangot. Tapolcától északra a már félig elbányászott, csonka Haláp látszik, a veszprémi oldalon pedig a Csobánc magasodik (375 m), s várromjával ma is emlékeztet a hősi végvári múltra. A várat jobbágyok és a Rátóti Gyulafiak építették 1255 -1272 között. A török csapatok csak egy alkalommal, 1559-ben ostromolták meg, sikertelenül. A várat jóval később a császári erők robbantották fel, napjainkban a hagyományőrzők igyekeznek valamit visszahozni, megőrizni történelmünk eme darabkájából. A Csobánc tetejéről jól szemügyre vehető a közeli Gulács (393 m), a Tóti-hegy (346 m), valamint a Hegyesd kúpja. Ez utóbbi tetején is volt egy kisebb erődítmény a végvári időkben.
A tanúhegyek térségének oktatási, gazdasági, infrastrukturális központja a 18 ezres lélekszámú, főként Tavasbarlangjáról ismert Tapolca. A városban nagyon sokan és sokat foglalkoznak a tanúhegyekkel, úgy is mint geológiai érdekességgel és a már említett borászat kapcsán. Szinte alig van olyan család, akinek ne lenne valamelyik környékbeli hegyen egy kis darab szőlője, bár az állami terhek növekedése miatt kétségtelenül jelentősen csökkent a hobbigazdákodók száma az elmúlt másfél évtizedben.
Utolsó kommentek