Tapolca - Nagyon sok sportolónk álmodik arról, hogy egy világversenyen, esetleg egy olimpián a dobogó legfelső fokára állhasson, hogy neki húzzák fel a magyar zászlót és eredményei elismeréseként akkor, ott, csak neki köszönhetően szólaljon meg a Himnusz.
A tapolcai Pócsi Béla ugyan nem sportoló, de díszmadártenyésztőként világszerte ismert, elismert szakember, aki egy hónappal ezelőtt valami hasonlót érzett, mint bármely sportág bajnoka. Ugyanis, amint arról lapunkban már röviden beszámoltunk, két arany, két ezüst, és egy bronz érem " termett" számára a Belgiumban rendezett tíz napos díszmadárvilágbajnokságon.
A tapolcai Pócsi Béla ugyan nem sportoló, de díszmadártenyésztőként világszerte ismert, elismert szakember, aki egy hónappal ezelőtt valami hasonlót érzett, mint bármely sportág bajnoka. Ugyanis, amint arról lapunkban már röviden beszámoltunk, két arany, két ezüst, és egy bronz érem " termett" számára a Belgiumban rendezett tíz napos díszmadárvilágbajnokságon.
- Ez tulajdonképpen nálunk ugyanolyan esemény, mint a sportolóknál a világbajnokság. A szakma legjobbjai vonulnak fel és a nemzetközi szövetség nagy tudású szaktekintélyei értékelik a bemutatott madarakat - kezdte a beszélgetést Pócsi Béla tapolcai otthonában, egy pohár narancslé és egy méretes - méteres - (még nem világbajnok) sárga-kék ara társaságában.
A nappaliban az asztalon és az egyik fotelben érmek, oklevelek, plakát, tőlem jobbra régebbi kupák, és megintcsak érmek, oklevelek sokasága. A falon (preparált) madarak, egy erdős poszterre rögzítve, velem szemben hatalmas szobanövény, kis szökőkút. A kis lakás nappalija kellemes "dzsungelhatást" biztosít a kötetlen beszélgetéshez. Vendéglátóm nem ül le, madárral vállán, majd anélkül mesél élményeiről, osztja meg velem soha ki nem fogyó gondolatait.
- Egy sportoló évekig tudatosan készül a nagy megmérettetésre, ehhez igazítja életét, ha kell, szigorú étrendet követ. Nálam ez másként van, hiszen eleve évtizedek óta foglalkozom madarakkal, illetve én hiába mondanám a turákóknak, hogy "gyerekek most aztán úgy készüljetek, hogy megyünk a világbajnokságra", ezzel semmit sem érnék el. Egészen más a megközelítés, talán a türelem, a kitartás, ami hasonló. Az, hogy én egyáltalán kijutottam Belgiumba, egy hosszú-hosszú folyamat vége. A hazai rangos kiállításokon kaptam annyi instrukciót, elismerést a szakmától hogy éreztem, érdemes elindulnom, kiutaznom - tette hozzá.
A nappaliban az asztalon és az egyik fotelben érmek, oklevelek, plakát, tőlem jobbra régebbi kupák, és megintcsak érmek, oklevelek sokasága. A falon (preparált) madarak, egy erdős poszterre rögzítve, velem szemben hatalmas szobanövény, kis szökőkút. A kis lakás nappalija kellemes "dzsungelhatást" biztosít a kötetlen beszélgetéshez. Vendéglátóm nem ül le, madárral vállán, majd anélkül mesél élményeiről, osztja meg velem soha ki nem fogyó gondolatait.
- Egy sportoló évekig tudatosan készül a nagy megmérettetésre, ehhez igazítja életét, ha kell, szigorú étrendet követ. Nálam ez másként van, hiszen eleve évtizedek óta foglalkozom madarakkal, illetve én hiába mondanám a turákóknak, hogy "gyerekek most aztán úgy készüljetek, hogy megyünk a világbajnokságra", ezzel semmit sem érnék el. Egészen más a megközelítés, talán a türelem, a kitartás, ami hasonló. Az, hogy én egyáltalán kijutottam Belgiumba, egy hosszú-hosszú folyamat vége. A hazai rangos kiállításokon kaptam annyi instrukciót, elismerést a szakmától hogy éreztem, érdemes elindulnom, kiutaznom - tette hozzá.
A nemzetközi szakmai körökben is elismert díszmadártenyésztő tudomása szerint születése után nem csipogott, hanem ugyanúgy bömbölt, mint más kisgyerek. Azonban azt már bizton állítja, a madár szót előbb mondta ki, mint azt, hogy apu. Környezet- és állatszeretetét édesanyjától örökölte. Madarásznak született és tréfásan szokta megjegyezni, hogy az évek múlásával ő maga is egyre jobban hasonlít madaraira. A réges-régi vonzódásnak aztán az lett az eredménye 2008-ban, hogy egyetlen magyarként, tizenkét bemutatott turákó madarából öttel szerzett érmet, az egzóták kategóriában. Világbajnok lett. A versenyre egyébként húszezer madarat neveztek be, és több szekcióban, egy héten át értékelte őket a zsűri. A közönséget ezután engedték a szárnyasok közelébe, s amint azt Pócsi Béla elmondta, ezrével tódultak az emberek, a Hasselt város hatalmas sportcsarnokában megrendezett különleges látványosságra. Néhány madár esetében sajnos előfordult, hogy a megváltozott körülmények miatti stressz következtében elpusztultak. Ők, a "világbajnokság hősi halottai" táblát kapták a megüresedett és befele fordított ketreseikre. Pócsi Béla madarait ez a veszély nem fenyegette, úgy tűnik, amíg a gazdit látják és a közelben érzik, különösebben nem esnek pánikba.
- Hihetetlen élmény volt kezemben a magyar zászlóval, a közönséggel együtt állva, végighallgatni a Himnuszt. Ez olyan pillanat volt, amiért érdemes megszületni, érdemes élni, dolgozni. De azt sem felejtem el soha, hogy mennyien gratuláltak. Már ott is, itthon meg szinte izzott a telefon, jöttek az e-mailok, sőt, Gráf József miniszter úr is fogadott és gratulált a napokban. Kint a helyszínen legalább nyolcszáz névjegykártyám fogyott el, a bemutatott turákóimat pedig állandóan meg akarták vásárolni - tette hozzá nevetve.
Pócsi Béla otthonában több mint kétszáz díszmadarat tart, ezek közül a kedvencek, a bajnokok, a ritka fajként számont tartott turákók, amelyek hazánkban kizárólag Tapolcán képesek szaporodni. De részhajlás nélkül, egyforma szeretetel gondoskodik mindegyik szárnyasról, s ebben állandóan segítségére van párja Zsuzsi, aki nélkül, - mint Béla külön kiemelte - nem lett volna érem, siker, elismerés. Rengeteg gyümölcs fogy nap, mint nap, nincs szabadság, nincs pihenés, az állatok minden nap éhesek, szomjasak és igénylik a már megszokott komfortot, ellátást. A turákókon kívül papagájok, kakaduk, tukánok, lórik, trópusi galambok és ki tudja hányféle színes madár várja nap, mint nap az életet jelentő gazdit. Arra a kérdésre, hogy mit is jelent a boldogság Pócsi Béla úgy fogalmazott, hogy általánosságban testi-lelki harmóniát jelent, ugyanakkor a boldogság olyan mint egy madár: ha erőszakkal akarod megfogni, kisiklik a kezed közül, de ha türelmesen vársz, az is lehet, hogy a válladra száll.
Pócsi Béla boldogságához már "csak" annyi hiányzik, hogy az általa megálmodott növény- és madárpark megvalósulhasson. Az a létesítmény, amit az utókornak hagyhatna emlékül, amivel a gyerekek, a felnövekvő nemzedék számára, testközelbe hozhatná a természetet, s ezáltal megszerettetné velük a környezetet, a növényeket, a madarakat. Ezért az álomért másfél évtizede küzd, eddig eredménytelenül. Azonban bízik, reménykedik, hogy a türelem meghozza gyümölcsét, és előbb-utóbb a vállára száll az a bizonyos madár.
Pócsi Béla boldogságához már "csak" annyi hiányzik, hogy az általa megálmodott növény- és madárpark megvalósulhasson. Az a létesítmény, amit az utókornak hagyhatna emlékül, amivel a gyerekek, a felnövekvő nemzedék számára, testközelbe hozhatná a természetet, s ezáltal megszerettetné velük a környezetet, a növényeket, a madarakat. Ezért az álomért másfél évtizede küzd, eddig eredménytelenül. Azonban bízik, reménykedik, hogy a türelem meghozza gyümölcsét, és előbb-utóbb a vállára száll az a bizonyos madár.
A fenti felvételen Pócsi Béla egy kék-sárga arát etetget. Lent az egyik világbajnok turákó
A Díszmadár világszövetség minden évben rendez világbajnokságot, az idén Belgium volt a házigazda, jövőre Olaszországé a rendezés joga. Pócsi Béla természetesen ott lesz, most már el is várják tőle. Bár elgondolkodtató, hogy azok a madarak még meg sem születtek (mivel egy és két éves állatokkal lehet nevezni), amelyekkel indulhatna a megmérettetésen. Persze Béla nem a fajta, aki meghátrál a kihívásoktól.
Utolsó kommentek