_____Szijártó János______

A polgármester örömmel vette az érdeklődést, már csak azért is, mert meg van arról győződve, hogy Tördemicnek, Lábdinak, de még a szűkebb térségnek is olyan szellemiséget adott, hozott Herczeg Ferenc, amelynek ma is van érezhető hatása. Az írónak egyébként itt, a Balaton közelében volt nyaralója 1946-ig. Az épületegyüttes azonban 1982-ben leégett és az akkori hatóságok nem járultak hozzá a korhű helyreállításhoz. Így az újjáépítés után már külsejében is jelentősen megváltozott a Római úti kápolnával szemben lévő ingatlanegyüttes.

Ma három tulajdonosa van, Csizmadia Zsuzsanna, a testvére Csizmadia Lajos, és egy német orvos, aki Zsuzsanna nagybátyja révén szerzett itt tulajdonjogot.

Vollmuth Péter és Zsuzsanna kísérnek végig a hosszasan lenyúló területen, s közben megismerem a ház történetét. Valamikor a húszas évek elején Herczeg Ferenc barátaival erre kirándult és éppen itt a kápolna előtt robbant le a kocsija. Segítségért jöttek be ide, s közben kiderült, hogy a telek eladó. Az írót megfogta a táj szépsége és röviddel később megvásárolta az akkor még két épületből álló ingatlant. Majd tulajdonosként még ehhez építette meg a későbbi főépületet, ahol aztán rendszeresen látta vendégül akkori baráti körét, egyebek között a híres színésznőt, Bajor Gizit is. Egy szép pohárkészlet, amelyet a színésznő ajándékozott az írónak még ma is látható. De a négy épületben az ízléses, faragott bútorok, szekrények, képek, legalábbis ami az 1982-es tűz után megmaradt, ma is őrzik az író emlékét. Éppen ezért már többször felvetődött egy hosszabb időszakra berendezendő kiállítás, emlékszoba gondolata, s ezt Vollmuth Péter ma is napirenden tartja, csak hely kellene hozzá. Aztán megtudom azt is, hogy 1946-ban, Herczeg Ferenctől Szita József, Csizmadia Zsuzsanna nagybátyja vásárolta meg a tördemici nyaralót, de az addig színházi szabóként dolgozó nagybácsinak hamar külföldre – Münchenbe - kellett menekülnie a kommunista rezsim elől. Végül így örökölték meg Zsuzsáék és a nagybácsi bajor orvosbarátja a nyaralót. Zsuzsanna egyébként büszkén mesélte, hogy Szita József készítette az Egy szoknya, egy nadrág című film kosztümeit, és megszámlálhatatlan színházi darabot látott el öltözékkel. De sajnos őt is elüldözte az akkori rendszer.

Vendéglátóimmal innen, mondhatni stílusosan, a Herczeg Ferenc utcába autózunk át. Közben megtudom azt is, hogy a badacsonyi bazaltbányászat beszüntetéséért, a bazaltorgonák megmentéséért nagyon sokat harcolt az író, s az, hogy a hegy mai állapotában látható, minden bizonnyal neki is köszönhető.

A Villa Maricában már vár minket Horváth Lászlóné, Rózsika, aki dámához illő eleganciával, s egy általa rögtönzött „Herzceg Ferenc-kiállítással” fogad minket. – Kedvenc íróm – mutatja a köteteket, fényképeket, s a körben elhelyezett, szépen bekeretezett, egykor újságlapokat, amelyek mindegyikén az író szerepel valamilyen alkalomból. Az egyik felvételen például a Horthy Miklós kormányzó, és hitvese köszönti a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Herczeg Ferencet, Badacsonytördemici nyaralójában. Majd Rózsika felolvas, egy II. Rákóczi Ferenc kapcsán írt Herczeg-műből egy részletet, ami ma is megfontolandó lenne. Ez arról szól, hogy a kurucok nem az ellenség félelmetesen nagy erejétől buktak el, hanem a belülről romboló árulók sokasága miatt.

Herczeg Ferenc író, színműíró, újságíró, az MTA tagja, az Új Idők című irodalmi hetilap főszerkesztője volt. Több forrás is úgy ír róla, hogy a legjobban magyarul beszélő, nem magyar anyanyelvű író. Ez igaz, hiszen a dél-magyarországi, németlakta Versec kisvárosban, Franz Herzog néven látta meg a napvilágot 1863. szeptember 22-én. A város polgármestere Franz Joseph Herzog volt, az író édesapja. Az addig csak németül beszélő fiú Szegeden, az iskolában találkozott a magyar nyelvvel, amit aztán kiválóan megtanult és nem csak nyelvében, de szellemiségében is magyarrá vált. Jogász lett, majd az egyetem után néhány évig joggyakornokként dolgozott. Franz Herzog aztán Herczeg Ferenc néven lépett be az irodalomba, és egy csapásra népszerűvé vált. Igaz, pályafutása botránnyal kezdődött, hiszen párbajban megölt egy embert, amiért néhány hónapra államfogházba zárták. Azt azonban tudni kell, hogy az államfogház akkor „tiszteletre méltó szabadságvesztés” volt, amely nem járt becsületvesztéssel. Magát a párbajvétséget büntették, de úriembertől ezt időnként el is várta a társadalom. A zárkában írta első regényét Fenn és lenn címmel, amellyel nagy népszerűséget szerzett. Mikszáth Kálmán, a legtekintélyesebb bíráló is elismerte munkáját. Néhány éven belül színpadi szerzőként is sikert sikerre halmozott (A dolovai nábob leánya, Kéz kezet mos, A kék róka, Bizánc, Ocskay brigadéros, Huszti Huszt).

A Horthy-korszak legnépszerűbb írójaként minden elismerést, minden megtiszteltetést megkapott. A 30-as években belekezdett önéletrajzi köteteinek írásába, de ezt végül nem tudta befejezni. 1945-ben, a háború végén már nyolcvankét éves volt, még kilenc évet élt teljes visszavonultságban. Kilencvenegy éves volt, amikor 1954. február 24-én meghalt Budapesten. Művei a kommunista érában tiltólistán szerepeltek, az iskolákban nem szerepelt a tananyagban. Emlékét azonban őrzik művei és amint azt a badacsonytördemici példa is mutatja, az utókor sem feledkezik meg róla.