_____Szijártó János______

Badacsonytördemic - Két leánya, a hozzátartozók, rokonok jelenlétében koszorúzták meg az oroszok által 1945-ben lelőtt Péczer Sándor jegyző síremlékét a minap.
Az szomorú  eseményen Vollmuth Péter badacsonytördemici és Balassa Balázs szigligeti  polgármester is részt vett.
A régi  temetőben  a főjegyző két leánya,  az 1943-ban született Veronika és az 1944-ben született  Mária  idézte fel a tragédát, illetve édesapjuk életútját.   
Amint az elhangzott,  1945 március 27-én Szigligetről (ahova családját menekítette az oroszok elől) motorkerékpárral  visszatért Tördemicre a jygzőségre, hogy  elásson fontos hivatali iratokat és kifizesse a szegényeknek járó pénzt.  Munkája végeztével  Szigliget felé haladt már motorjával, amikor az ororszok lelőtték.  Értékeit, ruháit, motorját elvették, őt otthagyták az árokparton. A golyó ütötte sérülés  következtében  az akkor harmincnyolc éves főjegyző, férj, családapa elvérzett. Nagypénteken temették, azon a napon, amikor Győrben agyonlőtték Apor Vilmos püspököt.  A két leány  könnyek közötti emlékezése kitárt édesapjuk életútjára is,  bár ők személyes emlékeket nem őrizhetnmek róla, lévén, egészen apró gyermekek voltak még 1945  tavaszán. Péczer Sándor 1926 augusztusában kezdte pályáját Lesencetomajon, mint  jegyzőgyakornok.  1930-ban vonult be katonai szolgálatra, majd  1931-ben Nagykanizsára került, 1933-ban pedig folytathatta korábbi munkáját Lesencetomajon. Egyetemi tanulmányai befejeztével 1932-ben avatták doktorrá Budapesten, 1933-ben szerzett jegyzői oklevelet.   Először Gyenesdiás segédjegyzője volt, aztán 1937-ben került  Nemestördemicre, ahol először körjegyző, majd főjegyző volt. Területéhez tartotott Szigliget is. Az ő idejében valósult meg Tördemic villamosítása, valamint Szigliget vízvezeték hálózatának  részleges kialakítása.
1943 március 27-én vette feleségül Winkler Máriát és éppen két esztendővel később, 1945 március 27-én halt meg.  Két kisgyermek, egy fiatal özvegyasszony maradt utána, akiket a rendszer ugyan osztályidegenként kezelt, a helyiek, ismerősök viszont önzetlenül segítették őket.   A két leány, hatvannégy évvel a tragédia után, könnyek között helyezett koszorút édesapjuk emlékművére,  és mondott köszönetet ezért  az utókornak a helyszínen a két település polgármesterén keresztül.  Tragikus körülmények között elhunyt édesapjuk  ugyanis  nem merült  feledésbe, mindkét településen őrzik  emlékét.